Szerző: Hornyánszky Simon | 2020. november 24., 20:34 | Írások – Ég
Különlegesség a Fém-Bivaly év(ek)ben, hogy ez a sírban pihenő Fém kibontakozik a felszínen is, így a dolgok új szintre emelkedhetnek, így egy korszak lezárása nem feltétlenül jelent végleges megszűnést. Nem szabad bánkódnunk a veszteségek miatt, figyelmünket inkább irányítsuk a teljes képre, a nagyobb egészre: ami összehúzódik, megritkul, eltűnik, az teret ad valami újnak. Érdemes tehát inkább arra figyelni, hogy milyen lehetőségek jutnak lélegzethez. Minek adják át a helyüket a régi dolgok? Mi szabadul fel, amikor a megszokotthoz való kötődésünket végre elengedjük?
Szerző: Hornyánszky Simon | 2019. szeptember 9., 15:16 | Írások – Ég
Az Ősvíz mint hajtóerő azt jelenti, hogy engedjük el, amit erőfeszítésekkel tudunk csak végezni. Keressük a lehetőségeket. Arra figyeljünk, ami működik!
Szerző: Hornyánszky Simon | 2018. november 29., 10:32 | Írások – Ég
Ez az év sokunk számára szólhat a becsben tartott dolgok ápolásáról, mélyről fakadó tudás műveléséről, értékteremtésről, valódi kincseink felfedezéséről, új kezdetekről s már elindított folyamatok gondos fenntartásáról.
Te milyen értékeket szeretnél megőrizni az utókor számára?
Szerző: Hornyánszky Simon | 2018. március 25., 02:34 | Írások – Ég
Mit rejt a Sárkány és Kutya találkozása? Az adott időszakhoz jelképesen kapcsolódó utalásokat Ázsiában komolyan veszik, részben babonás hitből fakadóan, részben pedig azért, hogy megértsék az adott időszak hatásait, hogy jobban ráhangolódhassanak és kihasználhassák kínálkozó lehetőségeit. Úgy tartják e két jegyről, hogy olyanok, akár a zsidó-keresztény világképben a Menny és a Pokol, találkozásuk „eget-földet megmozgató”. Ha bajt jelentenek valakinek, akkor arról mindenki tudni fog; ha üdvözítő erőt, akkor arról mindenki tudni fog…
Szerző: Hornyánszky Simon | 2018. február 16., 14:35 | Írások – Ég
Régi sorsfejtési művekben mind a Kutya, mind a Yang Föld jegyet a komoly, meghatározó változásokkal hozzák összefüggésbe. Szűk hegyszoroshoz hasonlíthatóak, ahol valami véget ér s valami kezdődik. Vajon mi az, ami átfér a tű fokán? Mi az, ami tovább már nem tarthat velünk az utunkon? Mi az, ami valóban számít és mi az, amit feleslegesen cipelünk magunkkal? Hajlandóak vagyunk levetni régi berögzült szokásmintáinkat és a természettel összhangban megújulni? Itt és most hozhatunk helyes döntést, a jelen valóságában.
Legutóbbi hozzászólások