Sokféle értelmezés született már nyelvészektől és történészektől a kínai zodiákus avagy a 12 születési képmás (szakszóval: 地支 Dì Zhī, Földi Támaszok) írásjegyeinek eredetével kapcsolatban, ám nem említenek kapcsolatot a jegyek között. Az elsőként magyar nyelven közölt, a szakma nemzetközi színterén is egyedülálló tanulmányomban a képi ábrázolásból kiindulva rámutatok egy átfogó összefüggésre.
A világegyetemben e két őselv párban létezik. Mindkettő magában foglalja a változást és a szerkezeti felépítést, bár ha pusztán ez a megkülönböztetés alapja, akkor az előbbi az Alkalmazás, az utóbbi a Lényeg. Például az Élet és a Sors, a képlet és annak megélése, a születési képlet és a változó sorsidőszakok, a Nap Mester és a képlet felépítése stb. egymáshoz viszonyítva szintén kifejezi ezt az elvet.
Tévhiteket igyekszem eloszlatni ezzel az írásommal, amelyben a világegyetem eredendő mozgatórúgóit mutatom be. Az Ég és Föld alapvető kölcsönhatásait szemléltetve négyféle kapcsolat különböztethető meg az öt változási állapot (öt elem) tükrében. Felületességre vall az a nézet, hogy az egyik kapcsolat kedvezőbb, mint a másik. Valójában mind lehet jótékony és kártékony is. A kölcsönhatás kimenetele az adott helyzetben értékelhető ki csak hitelesen.
A feng shuit és a kínai asztrológiát népszerűsítő ezoterikus műsorokban, magazinokban ritkán esik szó a Hármas Elvről, a kínai metafizika legalapvetőbb elvéről, amely az egész kínai gondolkodást, világszemléletet áthatja, és az ázsiain kívül megtalálható számos ősi műveltségben is, főként a sámáni múlttal rendelkezőknél. Erre a hármas szemléletre kínaiul a 三才 Sān Cái kifejezéssel utalnak a világegyetemben uralkodó törvényre, amely lehetőségeinket meghatározza.
 | Nevezd meg! Ne add el! Így add tovább! |
Az oldal bármely tartalmi elemének, részletének megosztásánál, terjesztésénél a Creative Commons BY-NC-SA feltételeit kell figyelembe venni, amennyiben ez másként nincs jelölve.
Legutóbbi hozzászólások