Egyes magazinokban, vagy az internet virtuális hasábjain felbukkannak olyan elemzési kísérletek, amelyek összekapcsolják a nyugati és a keleti zodiákus állatjegyeit. Kifejtik, hogyan viszonyul a Patkány a Mérleghez, vagy hogy jó párkapcsolatra számíthat-e egy Sárkány egy Oroszlánnal. Ezt gyakran úgy indokolják, hogy a két rendszer együttes alkalmazása árnyaltabb személyiségrajzot adhat.
Ha eltekintünk attól, hogy sokszor különböző időtényezőket hasonlítanak egymáshoz (a születés évén alapuló keleti állatjegyeket a születés hónapján alapuló zodiákussal), felmerül a kérdés, vajon milyen ésszerű alapon kötik össze a két rendszert. Erről azonban szinte sosem ejtenek szót, pedig a merészebb szerzők még könyvet is megjelentethetnek a témában…
Laikusként szemlélve mindkettő gyakorlatilag 12 egyenlő részre osztott tér-idő rendszer. Közös pontként tekinthető az, hogy egy-egy állatjegynek megfeleltethető egy-egy időegység (ami nagyjából egy-egy hónapot fed le). Ha rendhagyó módon Napközéppontúként vizsgáljuk a nyugati zodiákust – vagyis úgy nézzük, hogy a Föld mikor melyik csillagképnél halad el –, akkor észrevehető némi felületes hasonlóság a kínai állatképek és a nyugati csillagjegyek közt (például Bak-Kecske, Ló-Nyilas, Tigris-Oroszlán). Ezt szemléltetné a fenti ábra.
Ha azonban mélyebben elmerülünk bármelyik rendszerben, felfedezhetjük, hogy a közvetlen hasonlóságoknak jobbára itt vége is. Elég az ábrára tekinteni, és nyilvánvalóvá válik, hogy a hagyományos kínai szoláris naptár szerinti felosztás nem esik azonos tartományba a nyugati felosztással. Bár mind a kör tizenketted részét, azaz 30°-ot fednek le, az egyes Földi Támaszok által meghatározott időszakok egy szoláris év során a nyugati zodiákus csillagképeinek 15. fokánál kezdődnek.
Számos alapvető tényt felsorolhatunk, miért is helytelen a nyugati és a kínai zodiákus egymásnak való (közvetlen) megfeleltetése:
| Nyugati rendszer | Keleti rendszer |
| Ugyan állatövnek (zodiákus) nevezik, a nyugati kör csak hét állatot képviseltet. Négy tagja – Vízöntő, Ikrek, Szűz, Nyilas – ember(szerű), egyikük pedig élettelen tárgy (a Mérleg).[1] | A keleti zodiákus egy kivételével a hétköznapi világban megtalálható állatokat ábrázol. A Sárkány a kínai néphagyomány alapvető szereplője, a teremtéstörténettől kezdve az egyszerű tanmesékig szinte mindenütt jelen van. |
| Az év 12 szakaszát az ekliptika határozza meg – vagyis az, hogy Nap látszólagos útján mely csillagképeket érint. Az egyes szakaszok sorrendje a Nap mozgásának irányában számolandó. | A 12-es felosztás természetben zajló átalakulási folyamatokat és a mögöttük rejlő hatásokat tükrözi az öt változási állapot szerint. A qi fejlődése határozza meg a szakaszok sorrendjét a Föld és a Nap viszonyában. Például a Fa-időszakok a Napközel utáni állapotot tükrözik, amikor a Föld a Naptól eltávolodik és qije kiterjeszkedik.[2] |
| A csillagképekről nevezték el a zodiákus egyes szakaszait, ezért mondjuk őket csillagjegyeknek. | A keleti állatjegyek nem a csillagképeket, csillagokat jelölnek, hanem az öt változási állapot (öt elem) adott erőviszonyait jelölik egy-egy elvont szimbólummal. A születés időpontjának elemi erőviszonyaiból fakadnak, így születési képmásoknak vagy egyszerűen csak képeknek nevezik őket. |
| A nyugati asztrológiában a 12-es felosztás egy (szoláris) évre vonatkozik csupán. Többéves periodikusan ismétlődő időszakok használata a bolygóciklusok (Nap körüli körforgási idejük) által valósul meg, illetve a precessziós ciklussal (világkorszakok). Az időciklusok egymástól függetlenek (pl. a Szaturnusz 29,46 éves ciklusa nem függ a Jupiter 11,86 éves ciklusától). | A hagyományos kínai időszámítási rendszer kettősórák, napok, hónapok és napévek 60-as ciklusára épül. Egy napév a 甲子 Jia-Zi ciklus hatvanadrészét jelenti, vagyis egy a 60-féle lehetséges pillérből, amik a yin-yang elv, az öt változási állapot és az állatjegyek egymásba fonódó ciklusaiból adódnak. |
| A nyugati rendszerben hagyományosan nem használnak kettősórákat. Bár elméletben megfeleltethető lenne egy-egy csillagjegy két-két órának (lásd Ascendens számítás), ezek egy órával eltérnének a keleti rendszerben használt időszakoktól. | Keleten a 12-es felosztást az évekre, a hónapokra, napokra s a kettősórákra is alkalmazzák. Mindegyik ilyen szakasz páratlan órával kezdődik. A nap utolsó óráját (23:00-00:00) késői, első óráját (00:00-01:00) pedig korai Patkánynak is szokás nevezni. |
| A felosztás első szakasza a Kos csillagjeggyel kezdődik, vagyis amikor a Nap a Kos csillagkép 0. fokára, a Tavaszponthoz ér. Ez a keleti állatkörben éppen a Nyúl szakasz közepe. Ha a csillagképeket heliocentrikusan közelítjük meg, akkor sem egyezne a kínai ciklus kezdő állatával, mert akkor meg a Kakas közepére esne. |
A felosztás első szakasza a Patkány állatképpel ábrázolt 子 Zi[3] – innen a 甲子 Jia-Zi ciklus neve –, ami egybeesik azzal, amikor a Nap a Nyilas jegy 15. fokára ér. Napközpontú ábrázolásban sem lenne kapcsolata a Kossal, mert ez úgy az Ikrek 15. foka lenne. |
|
A nyugati időszámításban az asztronómiai év kezdete március 21-22., ami megegyezik a cikluskezdő időponttal. Ez egész pontosan a tavaszi napéjegyenlőség ideje az északi félgömbön, ami a keleti időfelosztásban a 春分 (Chūnfēn, „Tavaszi osztópont”) nevű évszakosztó pontra[4], a 卯 Mao (Nyúl) havának közepére esik. |
A keleti hagyományos időszámításban a szoláris év kezdete február 4.(±1 nap), ami a cikluskezdő szakasz kezdőnapja is. Egész pontosan a 立春 Lìchūn („A tavasz kezdete”) nevű évszakosztó ponttól[4] indul. Ez az az időpont, amikor a Nap pályája legalacsonyabb pontján, a Vízöntő jegy 15. fokára ér, vagyis a Tigris állatképpel jelzett 寅 Yin hónap kezdete. Ez pontosan félúton van a téli napforduló és a tavaszi napéjegyenlőség közt. |
| A 12 szakasz tulajdonságait jellemző platóni négy elem (στοιχεῖον, sztoikheion) – tűz, föld, víz, levegő[5] – eredetileg a napóra legkisebb mértékű felosztására utalt, ám a csillagfejtésben már négy különálló őslényegiséget jelentett. | A kínai metafizikában használatos öt változási állapot (五行 wǔxíng) – fa, tűz, föld, fém, víz – ugyanazon alaplényeg (qi) változásának, fejlődésének öt állapotát jelenti. Ezért is pontatlan a merev, változatlan összetevőket sugalló „öt elem” kifejezést alkalmazni. |
Ennélfogva az olyan kijelentések, miszerint például „a Nyúl leginkább a Halaknak felel meg”, csupán a tudatlanság és a felületesség bizonyítékai. Két különböző rendszerről van szó, amelyek nem vegyíthetőek, keverve nem működnek. Leglényegesebb talán az, hogy az év kezdőpontját a két rendszer 45°-nyi különbséggel határozza meg az ekliptikán, az egyes szakaszok osztópontját illetően pedig 15° eltérés tapasztalható.
Persze nem jelenthetjük ki, hogy nem létezhet összefüggés a két rendszer közt, hisz egyazon valóságot hivatottak megközelíteni, az Égnek a Földre gyakorolt hatásait kívánják leképezni. Azonban nem árt belátni, hogy ezek a kapcsolatok nem egy az egyben való megfeleltetésekkel tárhatóak fel.
Megjegyzések:
^ [1] Pap Gábor ezt a tényt azzal támasztja alá, hogy a magyar állatöv kifejezés az állócsillagok övezetét jelenti, és nem az ζῳδιακός (állatkör) görög kifejezés tükörfordítása. Mind a magyar állat (vmiből összeálló eredmény, létező, lélekző lény, lényeg), mind a görög ζῷον (állat) eredete az élet (gör. ζωή). Az állatkör tehát életkör, az élet (qi) fejlődésének állapotait jelzi körfolyamattal.
^ [2] Heluo Qi Explorations: Feng Shui for Southern Hemisphere – 24 Solar Terms
^ [3] A ciklus kezdetét legszemléletesebben a napi felosztás tükrözi, ahol a Patkány kettősórájának közepe éppen éjfél. Ez az állatkörön pontosan szemben áll a Ló kettősórájának közepével, ami a nap tetőpontja, dél.
^ [4] A kínaiak az évet a Nap valós égi útján 15 naponként ún. évszakosztó pontok segítségével 24 szoláris szakaszra osztják. Két ilyen szakasz egy (30-napos) szoláris hónapot ad ki. Első írásos említésük az i.e. II. századból való Huáinánzi (淮南子) alapműben található.
^ [5] Arisztotelész hozzátett ezekhez egy ötödik elemet is, amit az ókori görögök aithérnek (felső levegőégnek) – avagy éternek – neveztek. Az indiai rendszerben a többi négy elemnek otthont adó Tér képviseli az ötödik őselemet.
Legutóbbi hozzászólások