A nyugati világban a Feng Shui iránt érdeklődők általában először egy olyan módszerrel találkoznak, ami bár egy ősi hagyomány nevét viseli és a környezettel való összhangot hirdeti, mégsem létezik régebb óta, mint az 1980-as évek közepe és a gyakorlatban alig nyújt többet, mint placebo-hatást. E megközelítés hitelessége azonnal megdől, ha józan ésszel belegondol az ember, túllépve a szimbólumokon (ezoterikus szóhasználat, szobrocskák, varázskellékek stb.) és a „tanácsadó” kereskedőket megszégyenítő rábeszélő erején, amivel újabb és újabb kellékek vásárlására veszi rá az ügyfelet, miközben az alkalmazás gyakorlati részleteit misztikus ködben tartja. Ennek semmi köze sincs ahhoz, amit az ősi keletiek Feng Shui néven ismernek…
Némi kutatás után olyasmikre lehet bukkanni, hogy két „iskolája” van a fengshuinak: az egyik csak a környezet kézzelfogható viszonyainak megfigyelésével foglalkozik (Forma Iskola), a másik pedig a megfoghatatlan energiákat vizsgálja egy mágneses tájoló és képletszámítások segítségével (Iránytűs Iskola). Nos, ez is téveszme. Valóban történt egy szétválás a Song-korszakban (i.sz. 960-1279), de annak inkább földrajzi okai voltak, az egymástól távol praktizáló két fő mester akkoriban más részletekre helyezte a hangsúlyt az alkalmazásban, eltérő módszerekkel élt – ám mindketten használtak iránytűt (ún. luopant) és egyaránt figyelembe vették a terepformákat is. A lényegi különbségek később jelentkeztek, amikor az eltolódott hangsúly miatt az eredeti tudás átadása töredékessé, hiányossá vált. Voltak azonban, akik az eredeti egységes tanításokat megőrizték (pl. Xu Reng Wang, Wu Jing Luan, Jiang Da Hong) és szóbeli átadásokkal lehetővé vált, hogy a XVII.-XIX. században végül újjászülessen a teljes körű, átfogó gyakorlati alkalmazás. Ekkortól kezdve maradtak fenn írásos formában is emlékek erről a Xuan Kongnak nevezett megközelítésről.
A Xuan Kong irányzat fő tanítása az, hogy egy helyre ható erők vizsgálata elválaszthatatlan a hatások időszerűségének kiértékelésétől. Hasonlóan, a szűkebb (zárt, belső) környezet minősége szoros összefüggésben vannak a tágasabb (külső) környezet minőségével. A Földön megnyilvánuló hatások és az Égből eredő hatások figyelembe vétele egyaránt fontos – éppen hogy együtt, egymást kölcsönösen kiegészítve mutatják meg a teljes képet, önmagukban csonka módszerek csupán, nem alkalmasak a valóság hiteles feltérképezésére. Életünket az idő és a tér, valamint tetteink határozzák meg – más szóval a siker kulcsa jó időben és jó helyen megfelelően cselekedni. Az „Idő” megnevezésére korábban használt Yuan (元 korszak) kifejezés helyére ekkorra a valóság misztikus oldalát érzékletesebben kifejező Xuan (玄 rejtélyes, sötét, mélységes) került. A Kong (空 űr, üresség), vagyis „Tér” kifejezéssel együtt jól visszaadja az eszme lényegét: a valóságban a hatások időben és térben viszonylagosak, ezért a felmérésnél szem előtt kell tartani a helyi sajátosságokat és az időbeni változásokat egyaránt, és mindezt a helyen tartózkodóktól függően értelmezni. Az Ég (idő), Föld (hely) és az Ember (résztvevők) hármasa e megközelítésnél elengedhetetlen fontossággal bír és kölcsönösen függ egymástól. Bármelyik tényező figyelmen kívül hagyása hibákhoz, pontatlan kiértékeléshez vezet.
Feng Shui – A Xuan Kong Repülő Csillag módszer
Fontos, hogy túlhaladjunk azon a közkeletű, ám téves elképzelésen, hogy a Feng Shui az egy „keleti térrendezés” vagy valamilyen ezoterikus praktika… Valójában a természet egyetemes működésének beható megfigyelésén alapul, az élő környezettel való összhangot és a fenntartható fejlődést szem előtt tartó alapelvekkel, ésszerű következtetésekkel, s összetett matematikai képletekkel (pl. bűvös négyzet, szoláris naptár, mágneses elhajlás) dolgozik. Általa vizsgálhatóak egy meghatározott középpont körüli tér nyolc szegletéből ható erők adott időszakban az emberi életre vonatkozóan. Ezeket az erőket – ún. repülő csillagokat –, amik az egyetemes életerő (kínaiul: 氣 Qi, magyarosan: csí) kilencféle lehetséges megnyilvánulásai, az egyszerűség kedvéért kilenc szám jelöli. Egyetlen őselv változó minőségeiről van itt szó, hasonlatosan ahhoz a jelenséghez, ahogy a prizmán áthatoló tiszta fehér fény különböző színekre bomlik. A tér és idő a hagyományos felfogásban mint Föld és Ég szerepelhet, amely között az Ember a közvetítő, ő teremt kapcsolatot e két réteggel, illetve alkalmazkodik az általuk képzett keretekhez.
Az Idő-Tér Repülő Csillag (玄空飛星 Xuán Kòng Fēi Xīng) nevezetű módszerrel egy adott épületben lakók vagy dolgozók (Ember) életét vizsgálhatjuk a környezet nem kézzelfogható viszonyai (Qi) tükrében, amelyek az építés ill. átalakítás időpontja (Ég) és az épület pontos tájolása (Föld) függvényében képezhetőek le összetett matematikai számításokkal. Születési időpontjuk alapján a lakók is kifejezhetőek egy-egy változóval a rendszerben, így a lehetőségek viszonylagosságát egyénre szabottan (Ember) is kiértékelheti a tanácsadó. A Repülő Csillagok gyökerei a Luoshu bűvös négyzetéhez és a Göncölszekér időmérőként való alkalmazásához nyúlnak vissza, akárcsak a 9 Csillag Ki módszeré – ami némely vélekedésekkel ellentétben nem egy leegyszerűsített fengshui, hanem egy önálló sorsfejtési módszer.
A környezet alapos és átfogó szemrevételezése három rétegen keresztül zajlik – kívülről befelé haladva:
- A tágabb környezet viszonylatában (a domborzati viszonyok)
- A közvetlen környezet viszonylatában (a szomszédos épületek)
- Az épület külső és belső felépítése viszonylatában
A három lépés során a tanácsadó egyre szűkebb keretek között alkalmazza eszközeit, egyre apróbb részletekben vizsgálja a nagyobb egészt. Nem mindig van persze lehetőség minden részletre kiterjedően kutatni az összefüggéseket, és a nagyobbtól a kisebb rétegekig haladva erre nincs is feltétlenül szükség. Az alapelvek ugyanazok mindenütt; kint és bent, fent és lent: a qi akadálytalan és rendezett áramlásának biztosítása a megfelelő arányok alkalmazása mellett, hogy tápláló, éltető hatást fejthessen ki, fejlődést hozzon az ott élők számára. Az ártalmas hatások kiküszöbölése, a hely védelme velük szemben, illetve a hasznos erők kibontakozásának elősegítése.
A szemle utolsó rétegénél gondos méréseket és számításokat követően egy ún. Repülő Csillag térkép (lásd jobb oldali ábra) készül a tájolás, építési idő és a Loushu négyzet alapján az épület qi-mintázatáról, a beltérben érvényesülő, megfoghatatlan hatások természetéről. A tájolás az épület mágneses irányultságának fokra pontos meghatározását jelenti az épület mértani középpontja és a homlokzati-fekvési iránytengely szerint – e homlokzat nem feltétlenül az építészeti értelemben vett oldal (bejáraté), hanem a leginkább eleven, a legnapfényesebb és legforgalmasabb oldal szemben a legcsöndesebb, legárnyékosabb oldallal. A Repülő Csillag módszer 15 fokos pontossággal vizsgálja a tájolást, és a qi-térképet nyolc 45 fokos szegletre osztja a mágneses viszonyokat tükröző fő- és mellékégtájak szerint. Ezek persze nem merev elhatároló vonalak, nem a teret darabolják fel, csak az eligazodást segítik a nyolc égtáj minőségeinek megkülönböztetésében (régi kínai könyvekben egyáltalán nem voltak feltüntetve elválasztó vonalak). A térképen a vonalat metszéspontjából adódó „középpont” pusztán egy viszonyítási pont, nem jelöl tényleges területet.
Az építési időpont az építési munkálatok befejezésére utal, amikor a padló, a tető és a nyílászárók már a helyükre kerültek, de a beköltözés még nem történt meg – ekkor képes az Ég leszálló és a Föld felemelkedő qije egyesülni és az épület energetikailag is „megszületni”. A Repülő Csillag módszer húszéves periódusok kereteiben vizsgálja az építés időpontját, a megnyilvánuló qi hatásait pedig a jelenlegi periódus viszonylatában elemzi. 2004. február 4. és 2024. február 3. között a 8. periódus zajlik, így a qi-térképen a 8-as számmal jelzett qi kiemelt fontossággal bír (ezt nevezik uralkodó qinek), a többi számmal jelölt minőség ennek viszonylatában vizsgálandó. A 2024-től érvényes új periódusban majd a 9-es számmal jelölt minőség lesz a mérvadó.
Az ábrán szereplő számok közül a felső kettő a qi kilencféleképpen megnyilvánuló nyugalmi (yin; bal oldali szám) és áramló (yang; jobb oldali szám) aspektusát szemlélteti, melyek alapvető tulajdonságai megegyeznek a 9 Csillag Kinél vizsgált minőségek jellemzőivel, ám viselkedésük és hatásuk a működési közeg különbségei miatt más. A középső szám az időtényezőt jelöli a tájolás függvényében, egyfajta idő-tér mintázat, ami az előbbi kettőt összefogja, alapot ad neki. Az adott szeglet eredendő minősége e három formában tevékenyen megnyilvánuló qi viszonylag állandó fogadó közegét jelenti, akár a tányér a felszolgált ételnek. Ehhez olykor szokás hozzávenni még a kilencféle évi qit is (az ábrán ezt jelölik az alsó kis számok), valóban a folyamatos változásokhoz igazodva vizsgálni az adott helyen lehetséges történéseket – ezek hatásának kiértékelése azonban az elterjedt vélekedéssel ellentétben nem a 20-éves periódusok, hanem a 9 Csillag Ki elvei szerint történik.
Ezeket a korábbi lépéseknél megvizsgált kézzelfoghatóbb, érzékelhetőbb tényezőkkel – épületstruktúra, környező terepformák, berendezettség és közlekedhetőség, fény-árnyék viszonyok stb. – összefüggésben értékeli ki a tanácsadó. Az összhangra törekedve igyekszik elősegíteni a qi tápláló, éltető megnyilvánulásait és gátat vetni a zavaró, ártalmas hatásoknak. Ezek a hiteles fengshui tanácsadás irányelvei bármely hely esetén, legyen szó munkahelyről vagy lakótérről. Megjegyzendő, hogy a Repülő Csillag módszer csak zárt térben alkalmazható; kertek, városok, települések vizsgálatára más alkalmazások szolgálnak – mindazonáltal nem lakberendezés, a külső terepviszonyok és az épület belső felépítése egyaránt meghatározóak a hatások elemzésében.
Legutóbbi hozzászólások