Yin-ház Feng Shui

Yin-ház Feng Shui

Mi is ez a Yin-ház? Amikor a Feng Shui egyik legrégebbi alapműve, a Temetkezések Könyve (葬書 Zàngshū) kerül szóba, rögtön felmerül a kérdés, hogy ennek vajon mi köze a mai gyakorlathoz, ami nyilvánvalóan közelebb áll a lakberendezéshez, mint a temetéshez. Úgy vélhető akár, hogy a fengshui ősi formája az elhunyt ősök tiszteletére, esetleg előttük (vagy valamilyen istenségek, szellemlények előtt) való hódolásra szolgált. Ázsiában a rokonok gyakran ma is igénybe veszik egy fengshui szakértő szolgáltatásait, hogy a legmegfelelőbb – általában igen előkelő – sírhelyeket kutassák fel és vásárolják meg, hogy ott elhunyt ősüknek végső nyughelyet biztosítsanak. Egyesek szerint (Andrew, 1968) ezzel önmaguk és szomszédaik számára is azt mutatják, hogy a gyász ellenére nem rendültek meg, továbbra is erősek és törekvőek, összeköti őket a családfájuk folytonossága mint közös jövő iránti reményük és bizalmuk. Különösen ésszerűnek tűnik ez uralkodók esetén, ahol az örökösök hatalmának biztosítékaként szolgálhat az ilyen gyakorlat a hagyománytisztelő közegben. Elnevezése azt a látszatot kelti, hogy a Fengshui két ágáról van szó, mivel megkülönböztetjük a Yin-ház (sírhely, holtak lakhelye) és Yang-ház (otthon, élők lakhelye) Feng Shuit. Azonban inkább csak kétféle célra irányuló alkalmazásról beszélhetünk, nem pedig kétféle irányzatról. Hasonlóan egységes egészt alkot, mint az iránytű alkalmazása és a terepformák vizsgálata, amelyet a nyugati tévhit „iránytűs iskola” és „forma iskola” néven terjesztett el. A kozmológiai viszonyok, terepviszonyok, az időminőségek és a vidék qi-mintázatainak hasznosítására (理氣 lǐ​qì) alkalmazott alapelvek többsége egyaránt érvényes a sírhelyek és lakhelyek kijelölésénél is: yin és yang, öt változási állapot, nyolc ősjel, hegy és víz, szél és víz stb. Számos félreértés övezi a Yin-ház megközelítést, ami leginkább annak köszönhető, hogy csak szóban, esetleg titkos módszerként adták tovább, már...