Harcban az egészség – kelet és nyugat szemléletkülönbsége

Egészség szempontjából mutatom be „az ősi keleti” és „a mai nyugati” szemlélet főbb különbségeit. A kelet és nyugat közötti nézetkülönbségekről született egy szemléletes és hamar népszerűvé vált infografika, de egymás megértése olykor ennél összetettebb feladatot igényel. Alapvető akadály szokott lenni a közös nyelvezet kialakítása, a fogalmak és az elvek megértetése, amikor a racionális, tudományközpontú mai nyugati világban a titokzatosnak, elvontnak és a földtől elrugaszkodottnak tartott ősi keleti tanításokat igyekszik az ember terjeszteni, vagy módszereket alkalmazni.

Ott van ugye mindjárt ez a 氣 qi dolog: megfoghatatlan, nem igazán lehet eszközökkel mérni a mennyiségét, bár a hatását ki lehet mutatni. Vajon nem épp oly megfoghatatlan a szél is, amelynek szintén csak a hatását tapasztaljuk? Talán nem véletlen, hogy a qi egyik jelentése levegő – a szél pedig a levegő áramlásaként keletkezik… A távolinak és felfoghatatlannak tűnő „ősi keleti” fogalmak tehát mégis utat találhatnak „a mai nyugati” elmékhez, ha az ember elrugaszkodik a szemlélete folytán berögzült mintáktól és megnyílik az ismeretlen felé. (Azért az idézőjel, mert nem minden mai nyugati emberre jellemző ez a felfogás, és az ősi keleten sem volt mindenkire jellemző az itt leírt világnézet.)

„Az ősi keleti” és „a mai nyugati” szemlélet épp oly ellentétesek egymással, mint a yin és a yang, és épp úgy kiegészíthetik egymást, mint a yin és a yang.

Egészség és a tudatosság

Tudatos vásárlóként az első, amit az ember megtekint, az a vásárolandó termék összetevőinek listája. Ez egy természetes hozzáállás „nyugaton”, ahol az ésszerű logika elemeire bontva egyszerűsíti az összetett dolgok megértését. „Keleten” ezzel szemben a vásárolandó terméket megszemlélik, megtapogatják, megkóstolják, teljességében átélik, felfedezik a lényegét és hogy az számukra mennyire hasznos. Egy „nyugati” ha egészségtudatosnak vallja magát, rendszerint nem vesz olyat, amiben „sok az E” – azaz egy E betűvel és egy számmal jelölt élelmiszer-adalékanyag. De vajon elgondolkodik-e, hogy az egészségesként reklámozott összetevők közül mit s hogyan hasznosít a szervezete? Mert az logikus, hogy amit nem tud hasznosítani, az nem szolgálja az egészségét. Egy „ősi keleti” azt figyelné meg, hogy a termékkel milyen viszonya alakulna ki, hogy kibillentené-e az egyensúlyából, esetleg segítene-e helyreállítani a már kibillent egyensúlyát.

Egészség és a tej

Például a tejet sok országban (keleten s nyugaton egyaránt) a csontritkulást megelőző kalciumtartalma miatt reklámozzák, pedig a mai ipari tejtermékekben (beleértve magát a tejet is) található kalcium nem igazán képes hasznosulni a szervezetben. Ugyanis a kalcium felszívódásához elengedhetetlen a magnézium, a foszfor és a D-vitamin. Ebből ugyan a foszfor bőségesen van a tejben, de a másik kettő nincs kellőképpen jelen – bár manapság mesterségesen D3-vitamint kevernek a tejbe a kalciumfelszívódás elősegítése céljából, de ha mégsem, a természetes napfényből is hozzáférhető. A megfelelő mennyiségű magnézium azonban még mindig hiányzik, így a szervezetben hasznosulatlan kalcium lerakódik és rendszerint meszesedést okoz.

Az aprólékos részekre bontás önmagában hiányos és zavart okozó lehet, hiszen a különböző összetevők egymásra gyakorolt hatásáról ritkán esik szó, a szervezetre gyakorolt együttes hatásukról pedig még kevésbé. Sőt, van, amikor épp a részekre bontás akadályozza meg a hasznosíthatóságot: a tej pasztőrözése[1] és homogenizálása[2] során elvesznek olyan összetevők (vitaminok, enzimek), amik segítenének megemészteni a tejfehérjét (kazein) és a tejzsírt. Ennélfogva hasznosítatlanul lerakódnak, növelve az elhízás és az emésztési rendellenességek kockázatait. Továbbá a fellépő kalciumhiány kielégítésére a szervezetből vonnak el kalciumot, illetve további kalciumbevitelre késztetik az egyént (esetlegesen „tejfüggőséghez” vezethet). A jó minőségű, nyers (pasztőrözetlen) teljes tej (házi tej) nem megy át ezeken a folyamatokon, így mértékkel fogyasztva nem vált ki az ipari tej fogyasztására jellemző gondokat.

Egészség és a spenót

Popey népszerűsíti a spenótot a gyerekek körében, amiben szintén sok a kalcium és a magnézium, sőt zöld leveles zöldségként természetes D-vitamin is van benne, így akár ideálisnak is mondhatnánk, ha csak ezeket az összetevőit néznénk – de az oxálsavtartalma éppen a spenótbeli vas és a kalcium beépülését akadályozza. Ugyanígy magas oxálsavban, kalciumban, magnéziumban és D-vitaminban a petrezselyem is. Csak a kalcium miatt tehát nem éri meg ezeket fogyasztani. Persze ha az ember eszik melléjük egyéb vas- és kalciumtartalmú ételt, amiben alacsony az oxálsav (pl. tojás, mák, amaránt, cékla), az ottani vas és kalcium felszívódást a spenót vagy petrezselyem oxalátjai nem akadályozzák már. Az oxalát tehát másként viselkedik a kalciummal és a vassal, ha azok más környezetben vannak.

Egészség és a C-vitamin

Az adalékanyagokat ha épp nem mesterségesen, vegyészeti úton alkotják meg, akkor kivonják valamilyen természetes élő szervezetből, kiemelve, elválasztva egy részt az egészből. Legfőbb veszélyük abban rejlik, hogy önmagukban vizsgálják a hatásaikat, hatóanyagaikon keresztül, azonban egymásra gyakorolt hatásuk és együttes hatásuk nem vagy csak kevéssé ismert. Ezért hat másként a C-vitamin, ha egész gyümölcsöt fogyasztunk (amelyek természetes része ez a vitamin, rendszerint tartalmaz mellette a hasznosuláshoz szükséges ásványi anyagokat és rezet), és másként, ha gyógyszertári aszkorbinsavként vagy egyéb mesterséges formában vesszük magunkhoz (ilyenkor hiányozhatnak a hasznosuláshoz és működéshez elengedhetetlen anyagok, így a szervezet a test tartalékaiból kénytelen kivonni azokat, ami hiányállapotokhoz vezethet). Vegytanilag ugyanaz a képlete, mégis eltérő a hatása, mert más környezetben kerül a szervezetbe.

A táplálkozásban és a gyógyításban épp oly elengedhetetlen az egész kép ismerete, mint egy szövegnél a kontextus, egy összefüggésnél az értelmezési tartomány, egy alkalmazásnál az alapelvek, vagy egy épületnél a külső terepviszonyok.

Egészség és a gyógyszerek

Amikor gyógyszerekről vagy a táplálékok gyógyító hatásáról beszélnek „nyugati” forrásokban, akkor rendszerint szintén az összetevőkön és hatóanyagokon keresztül szemlélik a folyamatokat, továbbá az egészséges állapotot gyakran adott tünetek megszüntetésével, adott betegség elpusztításával, a nem kívánatos részek eltávolításával, legyűrésével igyekeznek elérni. Nem valamiért harcolnak, hanem valami ellen – ezt jól tükrözik az alkalmazott kifejezéseik: antiszeptikus, antibakteriális, antibiotikum, antioxidáns, immunszupresszáns, invazív beavatkozás stb. Ezáltal a baj és a beteg állapot van a figyelem középpontjában ahelyett, hogy az egészséges állapotot tudatosítanák és erősítenék. Ezért betegségtudatos szemléletűnek is nevezhető „a nyugati orvoslás” – noha természetesen ez nem igaz minden nyugati orvoslási megközelítésre (ld. prevenció, immunerősítés stb.), de általánosan jellemző.

Tulajdonképpen akkor kapja a fizetést a „nyugati orvos”, ha a betegséget eltávolította vagy legalábbis élhető szintre alakította a kezelésekkel. Ezzel szemben az ősi keleten akkor dolgozott jól az orvos, ha az egészségtelen állapot ki sem alakult jó ideig. Kulcsszavai tehát: megelőzés, megőrzés, helyreállítás, védekezőképesség erősítése, öngyógyító folyamatok elősegítése stb. Ezt méltán egészségtudatos szemléletűnek mondhatnánk – és itt az egész szótövön (avagy az eg(y) gyökön) van a hangsúly a legátfogóbb értelemben. Nem véletlenül az eredendő ősegységgel, a világegyetemet működtető erővel való kapcsolat helyreállítása és folyamatos megélése a keleti módszerek fő célja. A H₂O más-más állapotokat (folyékony víz, szilárd jég, légnemű pára) ölthet, lényege mégis egyféle marad. „Légy víz, barátom” – mondotta volt Bruce Lee.

Egészség és a meleg ételek

Már ez az infografika is rámutat az alapvető étkezési különbségekre. A nyugati étrend többnyire hideg fogásokból áll: hideg felvágottak, hideg ásványvíz vagy az emésztőszerveket erősen hűtő cukros „üdítők″ (én inkább tompítóknak hívnám) vagy a szintén hűtő és vízhajtó hatású kávé, hideg tej és tejtermékek, jégkrémek, mélyhűtött, mikrózott ételek, nyers zöldségek és gyümölcsök stb. Gyakran az évszak környezeti hatásaival teljesen szembe menve (pl. télen paradicsomos-padlizsános étel). A keleti étrend ezzel szemben a szezonális és meleg fogásokat részesíti előnyben egész nap:

• főtt, meleg reggeli,
• főtt, meleg ebéd,
• főtt, meleg vacsora.

Tisztában vannak vele, hogy könnyebben és hatékonyabban feldolgozhatóak a meleg és lédús ételek, mivel a szervezetnek nem kell saját értékes, nehezen pótolható energiatartalékait csökkentenie, hogy az emészthetőség érdekében felmelegítse a bevitt táplálékot. Kevésbé alakulnak ki elakadások, pangás, több energia maradhat szellemi és fizikai tevékenységekre (v.ö. kajakóma). Még a nyers és hideg szusi mellé is főtt, meleg miso levest vagy forralt vízzel felöntött teát fogyasztanak rendszeresen.

Egészség- és betegség-szemlélet

Egészség és az Üresség

Ez utóbbi 無 wú kifejezést szokták ürességként fordítani, de arra leginkább más kifejezéseket alkalmaztak a taoista szövegek. Köznapi jelentéseiben valami nemlétét, valamitől való megfosztottságot fejez ki (nincs, nélkül(i), -talan/-telen; semmi). Az írásjegy mai hagyományos írásképe már egészen más, mint az eredeti, ami az elfogadott nézet szerint egy táncoló sámánt ábrázol, aki révületében feloldja a szellemi s anyagi világ, Ég s Föld között lévő elhatároltságot. Lorie Eve Dechar egyszerre személyes és kozmikus jelenetként jellemzi ezt könyvében (38. oldal):

„A táncok megváltoztatták a tudatosságot, eksztatikus transzállapotokat idéztek elő, amelyekben a sámán szárnyra kélt s keresztülutazott a mérhetetlen űrön, a Tejút fényes csillagaiig és a Föld mélyében húzódó labirintusokig. […] Táncolás közben a sámán belépett a wu-ba, az üres forgatagba, a Tao örvényébe.”

Érdekes, hogy az egyszerűsített karakter is ezt az ősi alakot idézi fel: 无 – bár hiányzik belőle az, amit a kutatók tollaknak vélnek a sámán ruháján. A bronzedényeken felfedezett írásjegyek alakja ritkán hasonlít egyetlen emberre, akinek karja tollas ingujjra emlékeztethet – szerintem inkább egy emberire emlékeztető alak és annak tükörképe mutatkozik meg általa. Ez kifejezhetné az ősi világkép azon alapelvét, hogy az egyén a világegyetem kicsiny mása, a mikrokozmosz a makrokozmosz pontos tükörképe.
A szemléletkülönbség lényege tehát az, hogy a keletiek a dolgokat egészként tekintik és alkalmazzák, míg nyugaton az egészt részekre bontják, alkotóelemeit külön-külön hasznosítják. A nyugati megközelítés kétségtelen előnye az aprólékos megkülönböztetés, amelynek segítségével adott dolgot adott célnak megfelelően pontosabban, odaillőbb módon hasznosíthatunk, elvonatkoztatva az oda nem illő részletektől, kiválogatva a nem szükségeseket, eltávolítva a hátrányt jelentő részeket, kimérve pontosan a megfelelő mennyiséget adagolhatjuk, közvetlenül a célra összpontosíthatunk. De vajon ez nem jelent-e beszűkültséget, nem vész-e el valami, ami fontosabb a célnál? Megoldás-e kimetszeni a kóros/káros részt az egészből, ha a zavarban eredendően ott rejlik a tisztaság? Túlzottan a mennyiségre figyelve nem vész-e el a minőség? Mindenki másnál különbnek, jobbnak lenni nem megy-e a kölcsönös tisztelet és megbecsülés rovására? Küzdelemben, versengésben vannak győztesek és vesztesek, azonban előfordulhat, hogy hosszabb távon senki sem nyer – együttműködve viszont mindkét fél nyerhet és az esetleges veszteség terhei is megoszlanak, kevesebb a kár.

Az ősi keleti holisztikus megközelítés az egész által megnyilvánuló alapvető lényegiségre (minőségre) irányítja a figyelmet az egyes hasznosabbnak vélt részletek (mennyiség) helyett. E kettő ellentétesnek tetszik, azonban ki is egészíthetik egymást, ha az ember képes megnyílni a másik oldal, a hiányzó fél felé. A „keletiek” összpontosítással és megkülönböztetéssel finomíthatják a részletek iránti fogékonyságukat; a „nyugatiak” pedig a viszonyokra és összefüggésekre figyelve, majd kiterjesztve a tudatosságot az egészre, átfogóbb szemléletre tehetnek szert. Mindkét fél hatékonyabbá válhat a megfelelő szemléletalakítással, azaz úgy változtatva a szemléletén, hogy közben nem veszíti el eredeti szemléletének előnyeit.

Felhasznált források

• Lorie Eve Dechar: Five Spirits: Alchemical Acupuncture for Psychological and Spiritual Healing, 2006
• Dr. Simonics Péter: Az akupunktúra csodája, Lunarimpex, 2003
• Steve Gagné: Food Energetics, 2008
• astronet.hu: Különbségek a keleti és a nyugati orvoslásban, 2009
• NG: Mi a különbség a keleti és a nyugati ember látásmódja között?, 2005

Megjegyzések:

[1] A pasztőrözés magas hőmérsékletre való felmelegítést jelent, aminek vallott célja az, hogy a baktériumoktól fertőtlenítse a nyers tejet, s így az „ne romoljon meg” olyan gyorsan. A hőkezelés azonban elpusztul a tejben lévő, zsírban oldód és emésztést elősegítő A, D és E vitaminok kétharmada, fontos enzimekkel, antitestekkel, hormonokkal együtt. A folyamat a kalciumot is oldhatatlanná alakítja, így az nem képes felszívódni, valamint a fehérjéket is denaturálja, ezáltal allergiakeltő kódokozóknak enged teret. Az ultrapasztőrizálás (lásd UHT-tej), mondhatni, sterillé teszi a tejet. (forrás: Steve Gagné: Food Energetics)

[2] A homogenizálás során a zsírmolekulákat megbontják, megakadályozva, hogy tejszín képződjön, ezáltal homogén állagúra alakítják, azért, hogy hosszabb ideig tárolható, könnyebben szállítható legyen. A folyamat során nagy nyomáson egy tűszerű szelepen préselik át, aminek következtében a benne lévő zsírgolyócskák membránja széthasad, a molekulák darabokra szakadnak, s egyöntetűen (homogén módon) elkeverednek a tejben. Ezek a nagyon apró zsírcseppek többé már nem tudnak egyesülni, viszont nagyobb kazeintartalommal rendelkeznek. Az ilyen termékből nem képződik sem tejszín, sem aludttej, illetve a zsírlebontásért felelős lipáz enzim is megsemmisül (forrás: Steve Gagné: Food Energetics).

[3] A 症 zhèng hétköznapi értelemben betegséget jelent, ám valójában a szervezet helyes 正 működésétől eltérő 疒 állapotot jelöl. Bár a keleti gyógyászatban is figyelembe vesznek külső kórtényezőket, azok betegítő hatását elsősorban a szervezet egyensúlyának megbomlásával, védekezőképességének csökkenésével magyarázzák (egy vírus vagy környezeti hatás akkor betegít meg, ha a szervezet már eleve kibillent az egyensúlyból).