Harcban az egészség – kelet és nyugat szemléletkülönbsége

egészség és szemlélet

Egészség szempontjából mutatom be „az ősi keleti” és „a mai nyugati” szemlélet főbb különbségeit. A kelet és nyugat közötti nézetkülönbségekről született egy szemléletes és hamar népszerűvé vált infografika, de egymás megértése olykor ennél összetettebb feladatot igényel. Alapvető akadály szokott lenni a közös nyelvezet kialakítása, a fogalmak és az elvek megértetése, amikor a racionális, tudományközpontú mai nyugati világban a titokzatosnak, elvontnak és a földtől elrugaszkodottnak tartott ősi keleti tanításokat igyekszik az ember terjeszteni, vagy módszereket alkalmazni.

Írta: Hornyánszky Simon, feng shui és sorsvezetési tanácsadó (Destiny Consultant)

bővebb szakmai életrajzsorsfejtés, fengshui tanácsadásírások

Ott van ugye mindjárt ez a qi dolog: megfoghatatlan, nem igazán lehet eszközökkel mérni a mennyiségét, bár a hatását ki lehet mutatni. Vajon nem épp oly megfoghatatlan a szél is, amelynek szintén csak a hatását tapasztaljuk? Talán nem véletlen, hogy a qi egyik jelentése levegő – a szél pedig a levegő áramlásaként keletkezik… A távolinak és felfoghatatlannak tűnő „ősi keleti” fogalmak tehát mégis utat találhatnak „a mai nyugati” elmékhez, ha az ember elrugaszkodik a szemlélete folytán berögzült mintáktól és megnyílik az ismeretlen felé. (Azért az idézőjel, mert nem minden mai nyugati emberre jellemző ez a felfogás, és az ősi keleten sem volt mindenkire jellemző az itt leírt világnézet.)

„Az ősi keleti” és „a mai nyugati” szemlélet épp oly ellentétesek egymással, mint a yin és a yang, és épp úgy kiegészíthetik egymást, mint a yin és a yang.

Egészség és a tudatosság

Tudatos vásárlóként az első, amit az ember megtekint, az a vásárolandó termék összetevőinek listája. Ez egy természetes hozzáállás „nyugaton”, ahol az ésszerű logika elemeire bontva egyszerűsíti az összetett dolgok megértését. „Keleten” ezzel szemben a vásárolandó terméket megszemlélik, megtapogatják, megkóstolják, teljességében átélik, felfedezik a lényegét és hogy az számukra mennyire hasznos. Egy „nyugati” ha egészségtudatosnak vallja magát, rendszerint nem vesz olyat, amiben „sok az E” – azaz egy E betűvel és egy számmal jelölt élelmiszer-adalékanyag. De vajon elgondolkodik-e, hogy az egészségesként reklámozott összetevők közül mit s hogyan hasznosít a szervezete? Mert az logikus, hogy amit nem tud hasznosítani, az nem szolgálja az egészségét. Egy „ősi keleti” azt figyelné meg, hogy a termékkel milyen viszonya alakulna ki, hogy kibillentené-e az egyensúlyából, esetleg segítene-e helyreállítani a már kibillent egyensúlyát.

Egészség és a tej

Például a tejet sok országban (keleten s nyugaton egyaránt) a csontritkulást megelőző kalciumtartalma miatt reklámozzák, pedig a mai ipari tejtermékekben (beleértve magát a tejet is) található kalcium nem igazán képes hasznosulni a szervezetben. Ugyanis a kalcium felszívódásához elengedhetetlen a magnézium, a foszfor és a D-vitamin. Ebből ugyan a foszfor bőségesen van a tejben, de a másik kettő nincs kellőképpen jelen – bár manapság mesterségesen D3-vitamint kevernek a tejbe a kalciumfelszívódás elősegítése céljából, de ha mégsem, a természetes napfényből is hozzáférhető. A megfelelő mennyiségű magnézium azonban még mindig hiányzik, így a szervezetben hasznosulatlan kalcium lerakódik és rendszerint meszesedést okoz.

Az aprólékos részekre bontás önmagában hiányos és zavart okozó lehet, hiszen a különböző összetevők egymásra gyakorolt hatásáról ritkán esik szó, a szervezetre gyakorolt együttes hatásukról pedig még kevésbé. Sőt, van, amikor épp a részekre bontás akadályozza meg a hasznosíthatóságot: a tej pasztőrözése[1] és homogenizálása[2] során elvesznek olyan összetevők (vitaminok, enzimek), amik segítenének megemészteni a tejfehérjét (kazein) és a tejzsírt. Ennélfogva hasznosítatlanul lerakódnak, növelve az elhízás és az emésztési rendellenességek kockázatait. Továbbá a fellépő kalciumhiány kielégítésére a szervezetből vonnak el kalciumot, illetve további kalciumbevitelre késztetik az egyént (esetlegesen „tejfüggőséghez” vezethet). A jó minőségű, nyers (pasztőrözetlen) teljes tej (házi tej) nem megy át ezeken a folyamatokon, így mértékkel fogyasztva nem vált ki az ipari tej fogyasztására jellemző gondokat.

Egészség és a spenót

Popey népszerűsíti a spenótot a gyerekek körében, amiben szintén sok a kalcium és a magnézium, sőt zöld leveles zöldségként természetes D-vitamin is van benne, így akár ideálisnak is mondhatnánk, ha csak ezeket az összetevőit néznénk – de az oxálsavtartalma éppen a spenótbeli vas és a kalcium beépülését akadályozza. Ugyanígy magas oxálsavban, kalciumban, magnéziumban és D-vitaminban a petrezselyem is. Csak a kalcium miatt tehát nem éri meg ezeket fogyasztani. Persze ha az ember eszik melléjük egyéb vas- és kalciumtartalmú ételt, amiben alacsony az oxálsav (pl. tojás, mák, amaránt, cékla), az ottani vas és kalcium felszívódást a spenót vagy petrezselyem oxalátjai nem akadályozzák már. Az oxalát tehát másként viselkedik a kalciummal és a vassal, ha azok más környezetben vannak.

Egészség és a C-vitamin

Az adalékanyagokat ha épp nem mesterségesen, vegyészeti úton alkotják meg, akkor kivonják valamilyen természetes élő szervezetből, kiemelve, elválasztva egy részt az egészből. Legfőbb veszélyük abban rejlik, hogy önmagukban vizsgálják a hatásaikat, hatóanyagaikon keresztül, azonban egymásra gyakorolt hatásuk és együttes hatásuk nem vagy csak kevéssé ismert. Ezért hat másként a C-vitamin, ha egész gyümölcsöt fogyasztunk (amelyek természetes része ez a vitamin, rendszerint tartalmaz mellette a hasznosuláshoz szükséges ásványi anyagokat és rezet), és másként, ha gyógyszertári aszkorbinsavként vagy egyéb mesterséges formában vesszük magunkhoz (ilyenkor hiányozhatnak a hasznosuláshoz és működéshez elengedhetetlen anyagok, így a szervezet a test tartalékaiból kénytelen kivonni azokat, ami hiányállapotokhoz vezethet). Vegytanilag ugyanaz a képlete, mégis eltérő a hatása, mert más környezetben kerül a szervezetbe.

A táplálkozásban és a gyógyításban épp oly elengedhetetlen az egész kép ismerete, mint egy szövegnél a kontextus, egy összefüggésnél az értelmezési tartomány, egy alkalmazásnál az alapelvek, vagy egy épületnél a külső terepviszonyok.

Egészség és a gyógyszerek

Amikor gyógyszerekről vagy a táplálékok gyógyító hatásáról beszélnek „nyugati” forrásokban, akkor rendszerint szintén az összetevőkön és hatóanyagokon keresztül szemlélik a folyamatokat, továbbá az egészséges állapotot gyakran adott tünetek megszüntetésével, adott betegség elpusztításával, a nem kívánatos részek eltávolításával, legyűrésével igyekeznek elérni. Nem valamiért harcolnak, hanem valami ellen – ezt jól tükrözik az alkalmazott kifejezéseik: antiszeptikus, antibakteriális, antibiotikum, antioxidáns, immunszupresszáns, invazív beavatkozás stb. Ezáltal a baj és a beteg állapot van a figyelem középpontjában ahelyett, hogy az egészséges állapotot tudatosítanák és erősítenék. Ezért betegségtudatos szemléletűnek is nevezhető „a nyugati orvoslás” – noha természetesen ez nem igaz minden nyugati orvoslási megközelítésre (ld. prevenció, immunerősítés stb.), de általánosan jellemző.

Tulajdonképpen akkor kapja a fizetést a „nyugati orvos”, ha a betegséget eltávolította vagy legalábbis élhető szintre alakította a kezelésekkel. Ezzel szemben az ősi keleten akkor dolgozott jól az orvos, ha az egészségtelen állapot ki sem alakult jó ideig. Kulcsszavai tehát: megelőzés, megőrzés, helyreállítás, védekezőképesség erősítése, öngyógyító folyamatok elősegítése stb. Ezt méltán egészségtudatos szemléletűnek mondhatnánk – és itt az egész szótövön (avagy az eg(y) gyökön) van a hangsúly a legátfogóbb értelemben. Nem véletlenül az eredendő ősegységgel, a világegyetemet működtető erővel való kapcsolat helyreállítása és folyamatos megélése a keleti módszerek fő célja. A H2O más-más állapotokat (folyékony víz, szilárd jég, légnemű pára) ölthet, lényege mégis egyféle marad. „Légy víz, barátom” – mondotta volt Bruce Lee.

Egészség és a meleg ételek

Már ez az infografika is rámutat az alapvető étkezési különbségekre. A nyugati étrend többnyire hideg fogásokból áll: hideg felvágottak, hideg ásványvíz vagy az emésztőszerveket erősen hűtő cukros „üdítők″ (én inkább tompítóknak hívnám) vagy a szintén hűtő és vízhajtó hatású kávé, hideg tej és tejtermékek, jégkrémek, mélyhűtött, mikrózott ételek, nyers zöldségek és gyümölcsök stb. Gyakran az évszak környezeti hatásaival teljesen szembe menve (pl. télen paradicsomos-padlizsános étel). A keleti étrend ezzel szemben a szezonális és meleg fogásokat részesíti előnyben egész nap:

Tisztában vannak vele, hogy könnyebben és hatékonyabban feldolgozhatóak a meleg és lédús ételek, mivel a szervezetnek nem kell saját értékes, nehezen pótolható energiatartalékait csökkentenie, hogy az emészthetőség érdekében felmelegítse a bevitt táplálékot. Kevésbé alakulnak ki elakadások, pangás, több energia maradhat szellemi és fizikai tevékenységekre (v.ö. kajakóma). Még a nyers és hideg szusi mellé is főtt, meleg miso levest vagy forralt vízzel felöntött teát fogyasztanak rendszeresen.

Egészség- és betegség-szemlélet

„Mai nyugati” szemlélet „Ősi kínai” szemlélet
lineáris, elemző, boncoló és összetettséget tükröző, inkább ésszerűségre épülő (racionális), „modern, tudományos”, vagy-vagy logika (vagy igaz valami, vagy hamis) nemlineáris, összegző, egyesítő, elegyítő és egyszerű(sítő), inkább megérzésekre épülő (intuitív), „régi, primitív”, is-is logika (valami lehet egyfelől igaz, másfelől hamis)
az (egészből kiragadott) egyes dolgokra összpontosít, boncol, elkülönít, apró részletekig megkülönböztet, elveti az adott helyzetben épp nem hasznos információkat, azonban mondhatni, figyelmen kívül hagyja a dolgok lényegi természetét (a mennyiséget a minőség elé helyezi); a környezet/háttér kevésbé fontos, mint maga a dolog dolgok, események, élmények közötti kapcsolatokra, összeilleszthetőségre összpontosít, nem vet el semmit, inkább egyesít, kiegészít, összekapcsol, megragadva a teljes képet, illetve a dolog lényegi természetét; a dolog és környezete/háttere egyaránt fontos, így kevésbé különül el a kettő
következtetései lineáris dedukció által születnek következtetései kapcsolatok egybeesései és benyomások alapján születnek
a helyzetet ok-okozati lineáris kapcsolatokban nézi; a közvetlen, azonnali célt tartja szem előtt a helyzet egészét, teljességét nézi, alapelve szerint egyetlen rész sem értelmezhető önmagában, csakis a teljes összetett mintázat vagy folyamat viszonylatában; a hosszú távú célt, átfogó képet tartja szem előtt
tudományos valóságkép, ami főként mérhető, kézzelfoghatóan tapasztalható dolgokra (pl. anyag) épül hagyományos (mitikus) valóságkép, ami főként nem mérhető, nem kézzelfogható módon tapasztalható dolgokra (pl. qi) épül
egymással szembenálló, egymást kizáró ellentétekben gondolkodik egymást kölcsönösen kiegészítő ellentétpárokban gondolkodik
az orvoslás

  • harc- és betegségtudatos:
    • gyakran használt szavai: kórház, kórállapot, beteg, beavatkozás, műtét, antibiotikum, antiszeptikus, anti-… stb.
    • az alkalmazott (gyakran mesterséges) szerek a kórokozókat közvetlenül pusztítják, a tüneteket (okozatot) szüntetik meg
    • külön-külön foglalkoznak a testtel (fizikális állapottal), a lélekkel (érzelmekkel) és a szellemmel (mentális állapottal)
  • összetétel- és mennyiségközpontú (vitaminok, cukor, zsír, káliumszint, vércukorszint, kalóriamennyiség stb.), a gyógyászatban használt dolgokat elsősorban hatóanyagaik szempontjából tekinti (pl. az alma magas flavonoid tartalmú, ami antioxidáns hatású, a pektintartalma anyagcsere javító, ásványianyag-tartalma az emésztésre hat jótékonyan stb.)
  • specializált (egy-egy szakember csak adott betegségre, testrészre, szervre összpontosít, szűkebb területen van csak jártassága),
  • mérések és statisztikák szerint dolgozó
  • a betegséget többnyire az egyént megtámadó kórokozók (vírusok, baktériumok) okozzák; a gond megfogalmazása a gonddal való azonosulással történik: pl. „beteg vagy”
az orvoslás

  • béke- és egészségtudatos:
    • gyakran használt szavai: harmónia, egyensúly, megelőzés, megőrzés, gyógy-… stb.
    • az alkalmazott (természetes) szerek a szervezet természetes öngyógyító képességét erősítik, a kiváltó okokat szüntetik meg
    • a test-lélek-szellem összefüggő egészet alkot, együtt foglalkoznak vele
  • viszony- és folyamatközpontú (yin-yang, qi-áramlás, véráramlás stb.)
  • teljes körűségre törekvő, a gyógyászatban használt dolgokat egészében tekintő (pl. az alma az alma, egészében hat a szervezetre, nem elemzik ki, hogy ilyen vagy olyan összetevője miként hat külön-külön)
  • általánosan alkalmazható alapelvek szerint dolgozó, a jelenségeket visszavezeti az okokhoz
  • a betegséget a benső rendező elvek (yin-yang, öt változási állapot stb.) működésében fellépő (egyensúly)zavar okozza[3]; a gond megfogalmazása a helyes állapotot fókuszként megtartva történik: pl. „nem vagy egészséges, nem vagy összhangban (önmagaddal / a változásokkal)”
a nyelv (és gondolkodás) nem kifejezetten képies, széttagolt, elvont; a nyelv (és gondolkodás) képies, holisztikus (nagy egész, minden mindennel összefügg)
a gondolatokat és érzelmeket az agy mechanizmusaival magyarázzák (pl. a dühös érzelmek a hipotalamusz és az amygdala egyes területei, valamint a központi szürke terület végrehajtókörének aktiválódásából fakadnak) a gondolatok és érzelmek a szervek/szerv-funkciókörök állapotával és viszonyával magyarázhatóak (pl. a harag a Májból, a félelem a Veséből fakad stb.)
ego-központú önkép: „én vagyok”; a létezés középpontjában az egyedi és viszonylag állandónak vélt „én” áll, amely elhatárol, megkülönböztet „másoktól”, illetve a közvetlen érzékelési tapasztalásokat az azokon túli dolgoktól -központú önkép: „nincs-én”; a létezés középpontjában nincs lehatárolt, elkülönülő „én”, az egyén és a világegyetem között nincs éles elhatárolódás, illetve nincs állandó énkép, bármely „én” egy változási folyamat pillanatnyi állapota

Egészség és az Üresség

Ez utóbbi 無 kifejezést szokták ürességként fordítani, de arra leginkább más kifejezéseket alkalmaztak a taoista szövegek. Köznapi jelentéseiben valami nemlétét, valamitől való megfosztottságot fejez ki (nincs, nélkül(i), -talan/-telen; semmi). Az írásjegy mai hagyományos írásképe már egészen más, mint az eredeti, ami az elfogadott nézet szerint egy táncoló sámánt ábrázol, aki révületében feloldja a szellemi s anyagi világ, Ég s Föld között lévő elhatároltságot. Lorie Eve Dechar egyszerre személyes és kozmikus jelenetként jellemzi ezt könyvében (38. oldal):

„A táncok megváltoztatták a tudatosságot, eksztatikus transzállapotokat idéztek elő, amelyekben a sámán szárnyra kélt s keresztülutazott a mérhetetlen űrön, a Tejút fényes csillagaiig és a Föld mélyében húzódó labirintusokig. […] Táncolás közben a sámán belépett a wu-ba, az üres forgatagba, a Tao örvényébe.”

Érdekes, hogy az egyszerűsített karakter is ezt az ősi alakot idézi fel: 无 – bár hiányzik belőle az, amit a kutatók tollaknak vélnek a sámán ruháján. A bronzedényeken felfedezett írásjegyek alakja ritkán hasonlít egyetlen emberre, akinek karja tollas ingujjra emlékeztethet – szerintem inkább egy emberire emlékeztető alak és annak tükörképe mutatkozik meg általa. Ez kifejezhetné az ősi világkép azon alapelvét, hogy az egyén a világegyetem kicsiny mása, a mikrokozmosz a makrokozmosz pontos tükörképe.
egészség és ürességA szemléletkülönbség lényege tehát az, hogy a keletiek a dolgokat egészként tekintik és alkalmazzák, míg nyugaton az egészt részekre bontják, alkotóelemeit külön-külön hasznosítják. A nyugati megközelítés kétségtelen előnye az aprólékos megkülönböztetés, amelynek segítségével adott dolgot adott célnak megfelelően pontosabban, odaillőbb módon hasznosíthatunk, elvonatkoztatva az oda nem illő részletektől, kiválogatva a nem szükségeseket, eltávolítva a hátrányt jelentő részeket, kimérve pontosan a megfelelő mennyiséget adagolhatjuk, közvetlenül a célra összpontosíthatunk. De vajon ez nem jelent-e beszűkültséget, nem vész-e el valami, ami fontosabb a célnál? Megoldás-e kimetszeni a kóros/káros részt az egészből, ha a zavarban eredendően ott rejlik a tisztaság? Túlzottan a mennyiségre figyelve nem vész-e el a minőség? Mindenki másnál különbnek, jobbnak lenni nem megy-e a kölcsönös tisztelet és megbecsülés rovására? Küzdelemben, versengésben vannak győztesek és vesztesek, azonban előfordulhat, hogy hosszabb távon senki sem nyer – együttműködve viszont mindkét fél nyerhet és az esetleges veszteség terhei is megoszlanak, kevesebb a kár.

Az ősi keleti holisztikus megközelítés az egész által megnyilvánuló alapvető lényegiségre (minőségre) irányítja a figyelmet az egyes hasznosabbnak vélt részletek (mennyiség) helyett. E kettő ellentétesnek tetszik, azonban ki is egészíthetik egymást, ha az ember képes megnyílni a másik oldal, a hiányzó fél felé. A „keletiek” összpontosítással és megkülönböztetéssel finomíthatják a részletek iránti fogékonyságukat; a „nyugatiak” pedig a viszonyokra és összefüggésekre figyelve, majd kiterjesztve a tudatosságot az egészre, átfogóbb szemléletre tehetnek szert. Mindkét fél hatékonyabbá válhat a megfelelő szemléletalakítással, azaz úgy változtatva a szemléletén, hogy közben nem veszíti el eredeti szemléletének előnyeit.

Felhasznált források

Megjegyzések:

[1] A pasztőrözés magas hőmérsékletre való felmelegítést jelent, aminek vallott célja az, hogy a baktériumoktól fertőtlenítse a nyers tejet, s így az „ne romoljon meg” olyan gyorsan. A hőkezelés azonban elpusztul a tejben lévő, zsírban oldód és emésztést elősegítő A, D és E vitaminok kétharmada, fontos enzimekkel, antitestekkel, hormonokkal együtt. A folyamat a kalciumot is oldhatatlanná alakítja, így az nem képes felszívódni, valamint a fehérjéket is denaturálja, ezáltal allergiakeltő kódokozóknak enged teret. Az ultrapasztőrizálás (lásd UHT-tej), mondhatni, sterillé teszi a tejet. (forrás: Steve Gagné: Food Energetics)

[2] A homogenizálás során a zsírmolekulákat megbontják, megakadályozva, hogy tejszín képződjön, ezáltal homogén állagúra alakítják, azért, hogy hosszabb ideig tárolható, könnyebben szállítható legyen. A folyamat során nagy nyomáson egy tűszerű szelepen préselik át, aminek következtében a benne lévő zsírgolyócskák membránja széthasad, a molekulák darabokra szakadnak, s egyöntetűen (homogén módon) elkeverednek a tejben. Ezek a nagyon apró zsírcseppek többé már nem tudnak egyesülni, viszont nagyobb kazeintartalommal rendelkeznek. Az ilyen termékből nem képződik sem tejszín, sem aludttej, illetve a zsírlebontásért felelős lipáz enzim is megsemmisül (forrás: Steve Gagné: Food Energetics).

[3] A 症 zhèng hétköznapi értelemben betegséget jelent, ám valójában a szervezet helyes 正 működésétől eltérő 疒 állapotot jelöl. Bár a keleti gyógyászatban is figyelembe vesznek külső kórtényezőket, azok betegítő hatását elsősorban a szervezet egyensúlyának megbomlásával, védekezőképességének csökkenésével magyarázzák (egy vírus vagy környezeti hatás akkor betegít meg, ha a szervezet már eleve kibillent az egyensúlyból).

Hozzászólás írása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Share This