Tévhitek járják át a kínai metafizika módszereit…
…szakmán kívül és belül is. A hitelességet egyelőre nem igazán erősíti az az egy-két magyarul megjelent könyv sem, a neten pedig aztán mindenfélét lehet találni. Elsőként a nagyobb kérdésekkel foglalkoznék, amelyek némelyike nem csupán a keleti megközelítésekre, de akár a nyugati asztrológiára vonatkozóan is felvilágosításul szolgálhat. Később pedig a tanácsadások során vissza-visszatérő apróbb, de annál lényegesebb részletekre is rátérek majd.
Szívesen fogadom a módszert illető, tisztázásra váró kérdéseket – akár személyes üzenetben, akár itt az Ősvaló honlapján hozzászólásként.
天有五星 地有五行 „Az Égen öt bolygó van, a Földön öt változási állapot.” (青囊經 Qing Nang Jing)
A klasszikus égitestek kínai nevei és a fennmaradt ősi töredékek arra utalnak, hogy a négypilléres sorsfejtés lényege, az öt változási állapot (fa, tűz, föld, fém, víz) és a bolygók között hajdanán szorosabb összefüggés volt. A hagyomány szerint az Öt Változási Állapot az Égen kifejeződik az öt planétában. Ezt azok kínai neve is tükrözi: Fa-csillag (Jupiter), Tűz-csillag (Mars), Víz-csillag (Merkúr), Fém-csillag (Vénusz), Föld-csillag (Szaturnusz). Egyesek szerint a Nap hatását ezekre a Yang változási állapotok (Yang Fa, Yang Tűz stb.), a Hold hatását pedig a Yin változási állapotok (Yin Fa, Yin Tűz stb.) tükrözik. E tekintetben a régi nyugati asztrológiával rokon módon, az ún. transzszaturnikus bolygókat (Uránusz, Neptunusz, Plútó) nem vették figyelembe.
A hagyomány szerint sorsunkat az Égtől kapjuk, a Mennyek Akaratából. Otthonunkból, a Földről a Mennyekre tekintve, az égitestek által tárgyilagosan mérhetjük az időt, a körülöttünk zajló eseményeket, az életünkben és a bennünk bekövetkező változásokat egyaránt. Azonban ma inkább a bolygómozgásoktól „független” időjelölőként tekintünk a Négy Pillér képlet összetevőire − olyan értelemben, hogy a rendszer nem veszi figyelembe a planéták mozgását. Ahogy a nyugati asztrológiában az egyes konstellációk, bolygóállások alapján készül a horoszkóp, úgy a keleti módszereknél a Föld adott helyzete a Naphoz/Sarkcsillaghoz viszonyítva határoz meg egy-egy időminőséget. Ilyen értelemben ez tehát nem igazán asztrológia (csillagfejtés), ezért is helyesebb rá a sorsfejtés elnevezés. Ezeket a kozmikus változási folyamatokat az ősi asztrológus-csillagászok (régen e kettő egy volt, nem vált külön) megfigyelték, rendszerbe szedték, axiómaszerű alapelveket határoztak meg tapasztalataik alapján, vizsgálták társadalmi és történelmi vonatkozásukat, nyomon követték a változások (idő)mintázatait. Az égbolt mintázata észlelhető a Föld bármely pontjáról, s a korai időkben bejárható területekről nagyjából hasonló eszközkészletet is nyújtott, terepviszonyoktól függetlenül. Így ez gyakorlatiasabb választás volt más időmérő megközelítésekhez képest, amelyek függtek a földrajzi viszonyoktól (pl. évszakváltozások, árapály-mozgások, a fák évgyűrűi, kagylók mintázatai stb.).
A szóban forgó keleti sorsfejtési módszer neve – a Négy Pillér – maga is egyszerű időjelölő: az év, a hónap, a nap és a kettősóra négyesfogatát képviseli. Ezek egymásba rétegződő ciklusok, akár egy kozmikus hagyma héjai. Az év és a hónap pillérei a Föld Nap-körüli keringési pályájának állomásait szemléltetik, rámutatnak, hogy a Föld qijének fejlődése épp mely szakaszában tart. A Naptávolpont (aphélium) felé tartván a Föld qije képes kiterjeszkedni, tágulni, felszínre bukkanni, míg a Napközelpont (perihélium) felé haladva visszahúzódik, eltűnik a felszín alatt. A nap és a kettősóra pillérei a Föld tengelyferdeségéből és a saját tengelye körüli forgásáből adódó változásokat tükrözik. Ebből adódóan ez utóbbiak belsőbb viszonyokra utalnak, mert közelebb állnak a fókuszponthoz (ami a Föld, illetve benne mi magunk) – így alkalmasabbak az egyén személyiségének leképezésére. Az év és a hónap ehhez viszonyítva egy külsőbb réteget képvisel, tágabb értelemben vett tendenciákat, nagyobb távlatokat mutat be, mondhatni az életerőnk fejlődési szakaszáról ad tájékoztatást. Mégis, e négy réteg egymástól el nem választható egészet alkot, melyben a részek egymásra általhatnak, a nagyobb ciklusok meghatározzák a kisebbeket. A nappalok és éjszakák rendre követik egymást, ahogyan az évszakok is – mégsem ugyanolyan minden este nyolc óra tizenhat perc, mégsem egyformák a július hatodikák. Más-más lesz a kettősórák időminősége napról napra, a napok minősége hónapról hónapra, a hónapok minősége évről évre. A világegyetem spirálszerű ciklikus működése visszatérő, mégis folyton megújuló mintázatokat mutat. Miközben a Földünk kering a Nap körül, maga a Napunk is kering a Tejút Galaxis középpontja körül, sőt maga a Galaxisunk is mozog, változik, ún. szuperhalmazokat alkotva kölcsönhatásban áll más galaxisokkal. „Semmi sem örök, csak maga a változás.”

Nincs szükség tehát sugárzások, kozmikus részecskék közvetlen hatására ahhoz, hogy az időbeli változások jellemzőit megfigyelhessük és rendszerezzük. Az Eget térképként használhatjuk az összefüggések megállapításához, a térkép egyes pontjaihoz társíthatjuk az események jellemzőit, összehasonlíthatunk, viszonyíthatunk, megkülönböztetve az egyes állapotokat. Minél több ponttal dolgozunk, annál árnyaltabb képet kaphatunk – bár a túl sok összetevő áttekinthetetlenül túlzsúfolttá teheti a térképet.
Továbbá az időminőségek nem befolyásolnak, inkább hatást gyakorolnak. Nem determinálnak, hanem megadják a lehetőségek kereteit. Nem kényszerítenek, csupán hajlamossá tesznek bizonyos dolgokra. Dacolni az Éggel nem érdemes, a változás mindenképpen bekövetkezik, de szabad akaratunkból választhatunk, hogy miként éljük meg a változást, hogyan állunk hozzá az eseményekhez. Rajtunk áll, miként hasznosítjuk a felkínált alkalmakat, milyen formában engedünk a hatásnak.
Az Éggömbön 12 egymást követő óriási csillagképpel jelölik a nyugati zodiákust, a horoszkópokból ismert csillagjegyeket. Azonban a keleti állatjegyek egyáltalán nem jelennek meg az égbolton. Ugyanis nem csillagokat jelölnek, hanem a Föld Nap körüli keringésének egyes viszony-állapotait, napévszakaszokat, önmagunk és bolygóotthonunk életerejének (qi) ciklikus kibontakozását és visszahúzódását képezik le az öt változási állapoton keresztül. Éppen ezért születési képmásoknak nevezik őket, nem pedig csillagjegyeknek.
Gyakori hiba csupán a születési évet figyelembe venni – még nagyobb tudatlanság csupán az évi állatjegyből megítélni az embert. Kezdetben ugyan az ókori sorsfejtők számára is ésszerűnek tűnhetett az évvel kifejezni a személyt magát, hiszen az évi ciklusok meghatározzák a másik három pillért és a szerencsedekádokat is. Továbbá ez tükrözi leginkább a világ felé mutatott arcunkat, ezzel a pillérrel lépnek elsőként kölcsönhatásba a változó idő pillérei. Azonban az év túl tág, túl nagy hatáskörű, hogy oly egyedi minőséget fejezzen ki, mint a személyiség. Ebből kifolyólag az azonos évben született összes embernek azonos személyiségjegyekkel kellene rendelkeznie, ami – hamar belátható – távolról sem igaz. Az évek változásait a Föld Nap-körüli keringése adja; a napok változásait a Föld Nap-körüli keringése és a Föld saját tengelye körüli forgása adják, a napok időminőségei tehát összetettebb viszonyokat határoznak meg a Földön élők számára.
A Song-korban, az i.sz. X. század közepén élt sorsfejtő, 徐子平 Xu Zi Ping, felismerte, hogy a születés napja sokkal árnyaltabban, közvetlenebbül utal az egyénre. Ezt tekintve a képlet értelmezésének kiindulópontjául egy tisztább, valószerűbb olvasatot lehet adni. A napi változások nem oly tünékenyek, mint például a pusztán a tengelykörüli forgásból adódó változások (120 perces kettősórák). A Négypilléres Sorsfejtés jelenleg is alkalmazott változata a 子平八字 Zi Ping Bazi névre hallgat, a módszert gyökeresen megújító, olvasását hatékonyabbá tevő tudós tiszteletére.
Hagyományosan az egyént egy minőséghez szokás kapcsolni a születési képletben, ez a Napmester. A X. században vezették be ezt a fogalmat, áttéve a hangsúlyt a születési évről a születés napjára. A Napmester a születés napjának égi, cselekvő minősége, azaz az adott nap mindenki számára nyilvánvalóan megmutatkozó változásait, hatásait tükrözi. Ezt az öt változási állapottal jelöljük, yin vagy yang jelzővel ellátva – így szűkebb értelemben véve 5*2 = 10-féle Napmestert különböztethetünk meg. Mivel azonban az Égi részhez elválaszthatatlanul kapcsolódik egy-egy Földi rész is – ezek az állatjegyek, amiből 12-féle van –, így tágabb értelemben véve összesen 60-féle Napmesterről beszélhetünk. Ez máris ötször több személyiségváltozatot jelent, mint csupán a 12 évi állatjegy. Ha pedig figyelembe vesszük a képlet többi pilléreinek előfordulási variációit, a kapott eredmény összetettsége messze meghaladja azt, ami a népszerű ezoterikus megközelítések személyiségelemzéseire jellemző.
Visszatérve a kérdésre: melyik csillagjegy mutatja meg, hogy kik vagyunk? Egyik sem. Ugyanis többek vagyunk mi, mint holmi képletekkel szemléltethető részek összessége. Sem az állatjegyek, sem a Napmester, sem az egész születési képlet nem alkalmas arra, hogy teljes körűen bemutassa, kik vagyunk, mire vagyunk képesek. A képlet – és maga a sorsfejtés – csupán az Élet áramlatain eligazító térkép, útjelzőkkel, nem pedig megváltoztathatatlanul belénk vésett programkód. Mi nem a Napmesterünk vagyunk, sem pedig a képletünk. A születési képlet a születésünk pillanatában megnyilvánuló időminőségről ad tájékoztatást, a változási állapotok közötti erőviszonyok a következő kettősórában akár egészen másképp alakulhatnak. S közben mi is változunk, fejlődünk – hiszen élő, eleven lények vagyunk, nem csupán jelek egy papíron.
Sokszor a pontos születési időpontot nem tudjuk. Ennek több oka is lehet: pontatlanul történt a feljegyzés a kórházban (egyes esetekben akár órák is eltelhetnek a világrajövetelt követően, mire a nővér vagy az ezért felelős illető oda jut, hogy kitöltse a papírokat), zűrzavaros körülmények (pl. háború, nem kórházi szülés, amikor akár napokkal is eltérhet az anyakönyvezett időpont és a tényleges születés ideje), az anya rosszul vagy egyáltalán nem emlékszik (végtére is, a legtöbben nem az óra figyelésével vannak ilyenkor elfoglalva) stb. Meg aztán a születés egy folyamat és nincs teljes egyetértés abban, hogy mit tekintünk a születés tényleges időpontjának… a hagyomány az első lélegzetvétel időpontjával számol, de vannak, akik a köldökzsinór elvágását, a baba teljes testének előbukkanását, vagy más mozzanatot veszik inkább figyelembe. Mindegyik szempont érthető és magyarázható valamennyire, ám csak az egyik lehet helyes. Hogy melyik, azt hosszas és átfogó kutatómunka döntheti el, a kórházi alkalmazottak tevékeny bevonásával. Ez egyébként nem csupán a kínai módszereknél, hanem bármilyen sorsfejtési gyakorlatban kérdéses részlet.
A kínai időjelölés a napot 12 részre osztja – azaz ún. kettősórákról (時辰) beszélhetünk –, és egy-egy ilyen szakasz felel meg a négy pilléres képlet negyedik pillérének. Gondolhatnánk, hogy ez a nyugati megközelítések kimért pontosságától eltérően valamivel nagyobb a „mozgásteret” enged meg, tehát nem feltétlenül fontos mindig percre pontosan ismerni az időpontot. Például Budapesten 2013. február 13. 19:22 és 20:40 is még ugyanabba a kettősórába esik, így mondhatni mindegy, hogy az órai pillér által lefedett kétórás időszakon belül épp melyik percben született az illető. Azonban ha valakinek a születési időpontja két egymást követő kettősóra határára esik – azaz egy kettősóra által lefedett kétórás időszak utolsó vagy első percében lát napvilágot –, a pontos meghatározás elengedhetetlen. Fontos azonban azzal az időponttal, amikor a Nap épp az adott hely fölé ért (valódi napidő), nem csupán időzónákat és néhány országban politikai okokból torzított helyi időt figyelembe venni.
A négy pillér ciklusainak egymásba ágyazottsága miatt adódhat olyan születési időpont, amelynek percre pontos ismerete elengedhetetlen a többi pillér helyes meghatározásához is. Például a szoláris újév előtti vagy utáni percekben születettek esetén akár az év pillére is kérdéses lehet; hónapfordulóknál a hónap pillére, éjfél körüli születéskor pedig a nap pillére válhat bizonytalanná – beleértve a Napmestert is. Ugyanakkor vannak olyan sorsfejtési módszerek (pl. 9 Csillag Ki), ahol elég a születési dátum ismerete és azzal is lehet meg lehet közelíteni a illető jellemzését, illetve viszonyait, élethelyzetét.
Tehát a válasz: nem, nem hagyható el a kettősórai pillér, ha rendes Négypilléres Sorsfejtést szeretnénk végezni…
Régen vajon tudták-e kellő pontossággal mérni az időt?
Egyesek régi, jóscsontos írásemlékekre is hivatkozhatnak, amelyekben nem nagyon említik az órákkal való számolgatást, és ebből kiindulva feltételezik, hogy csupán az éveket számolták a 60-as ciklussal, a hónapokat, napokat és a kettősórákat csak később „vezették be” e rendszerbe. A történészek szerint a korai Shang-korban (i.e. 1270 előtt) csupán hat egyenlőtlen hosszúságú napszakra bontották a napot; a 12 egyenlő hosszúságú kettősóra „bevezetését” a Han-korra (i.e. 206 – i.sz. 220) teszik, bár nem tagadják, hogy ez az időfelosztás legalább a Zhou-korig (i.e. XI. század – i.e. 771) visszanyúló előzményekkel rendelkezik. Egyes kutatók szerint a kínaiak feltehetően az óbabilóniaiak felosztását (kas.bu) vették át, vagy hasonló fejlődési utat jártak be párhuzamosan. Bárhogyan is volt, a Négypilléres Sorsfejtés kidolgozásakor már az időszemlélet szerves része volt a 60-as ciklust alkalmazni az évek, hónapok, napok és kettősórák jelölésére is. Sőt, már a Hadakozó Fejedelemségek korában (i.e. 475-221) élt Szellem-völgyi mester (鬼谷子 Gui-gu Zi) is alkalmazott művében egy összetett számítási módszert a sorsjellemzők kettősórai mintázatának kiértékelésére. A kettősórák ilyen mélységű bevezetése nem történhetett volna meg kellő múltbéli megalapozás nélkül.
A régiek ugyan nem rendelkeztek olyan pontos időmérő műszerekkel és az egész világon alkalmazott standard mértékegységrendszerrel, mint ma. Az ősi népek időfelfogása merőben különbözött a mai emberétől – erről íme egy lényegre törő összefoglaló. A kínaiak napórával mérték az időt, ám ezt nem alkalmazhatták éjszaka és felhős időben, amikor a Nap nem volt látható. Ebben az esetben a csillagokra, illetve később a vízórára (klepszüdra) támaszkodhattak, ami napszaktól és időjárástól függetlenül viszonylag pontosan mérte az idő múlását. Továbbá a Naphoz igazodó időmérés azt igazolja, hogy szó sem volt politikai egyezményes időzónákról vagy valamilyen mesterséges eltolásokról, mindvégig a valódi helyi időt vették figyelembe. A Sárga Császár Belső Könyvében írják, hogy az emberi test 12 meridiánjában az éltető qi áramlása a 12 kettősórát követi. A kínai kozmológia központi eleme, a Göncölszekér (Bei Dou) csillagkép nem csupán tájolásra, hanem időmérésre is kiválóan alkalmas: a 12 kettősóra alatt látszólag egy teljes kört tesz meg a Sarkcsillag körül, s ugyancsak látszólag egy teljes kört tesz meg 12 hónap alatt. Az egyik legrégebbi, i.e. 4000-re datált újkőkori kínai sírleletben a holttestek pontos tájolással fekszenek az észak-dél tengelyen, körülöttük kagylóhéjakból kirakva az égbolt makrokonstellációi (a négy égtáj égboltjának főbb csillagképei egyetlen nagy ábraként összekapcsolva), középen a Göncölszekérrel. Az ősi kínaiak már ekkor tisztában voltak e csillagkép gyakorlati jelentőségével.
Miért fontos mind a négy pillér pontos meghatározása?
Még ha valaki nem is született semmilyen fordulópont közelében, akkor is lényeges a kettősórai pillér figyelembevétele, hiszen nélküle az élet egynegyedére nem lenne rálátása a sorsfejtőnek, hiányos magyarázatokat adhat bizonyos hajlamokra, hibás következtetésekre juthat, akár teljesen félreértelmezheti az illető sorstendenciáit.
A napi és kettősórai pillér kölcsönhatásba lépnek egymással. Az Égi részek interakciója a Napmestert érinti, mély nyomot hagyhat az egyén személyiségfejlődésének lehetőségeiben. A Földi részek egymásra gyakorolt hatása pedig a Napmester közvetlen körülményeit alakíthatja át gyökeresen. Sajátos képleteknél akár meg is változtathat emiatt a Napmester minősége. Mindezek mellett a kettősóra pillére kihat a teljes képlet jellegére is, hiszen a déli Nap heve még télen is melegebb körülményeket teremt, az éjszakai órák nyáron is hűsítő hatásúak.
Továbbá lényeges a pontos születési hely meghatározása is, mert az óránk mutatta idő csupán egy egyezményes időmeghatározás eredménye, nem a valódi időt mutatja. A Nap látszólagos égi útja földrajzi viszonyonként eltér. Más-más helyen máskor delel, azaz ha két ember két különböző városban az eget kémlelve azt látja, hogy a Nap épp a feje fölött tartózkodik, az egyik az órájára pillantva más időpontot fog kapni, mint a társa – még ha előtte egyeztettek is és azonos időzónában élnek. Ezért a hiteles szakértők a születési képlet megállapításánál valós helyi időt néznek, időegyenletet alkalmazva, illetve figyelembe véve a helyi időmódosítókat is (pl. nyári időszámítás). A jelenleg alkalmazott időzónák politikai és egyéb okokból eltérhetnek a Föld meridiánvonalaitól, így önkényes, torz időszemléletet tükrözhetnek valós csillagászati viszonyok helyett. A szakma úgy tartja, hogy akik nem a megszokott körülmények között születnek, például egy hajón vagy egy repülőn, azoknál is a pontos koordináták számítanak.
Egy képzett sorsfejtő durva hiányosságok esetén (pl. csak a napszak ismert) is pontosíthatja a születési képlet bizonytalan részletét, ám ez legtöbbször rendkívüli utánajárást és kiértékelési munkát igényelhet. Ahogy a nyugati asztrológiában is alkalmazzák a rektifikáció (helyreigazítás) műveletét, úgy a kínai módszerrel dolgozók is igyekeznek megtalálni a helyes pillér(eke)t kellő számú életesemény alapos áttekintésével, az egyes történéseket sorra összevetve a lehetséges képletváltozatokkal. A régiek így utaltak erre: „Ha [az időpont] nem ismert pontosan, vizsgálj meg három kettősórát!” 不準但作三時看 – ehhez a kiindulásként használt időpont kettősóráján túl az azt megelőző és az azt követő kettősórákkal is leellenőrizték a képletet az életesemények tükrében. Olykor úgy érik el ezt, hogy kizárják a nem megfelelő pilléreket. Tehát összesen hatórányi – azaz negyednapnyi – időszakot néznek át három lehetőség tekintetében; ez rendszerint elegendőnek bizonyul a helyes képlet felállításához és a hiteles, valós eseményekkel visszaigazolható sorsfejtéshez.
Nem. Ilyen nem lehetséges. (Hacsak nem áll hatalmunkban újraszőni az Idő szövedékét.)
De nincs is rá szükség. A születési képlet négy pillére csupán egyetlen időpont kifejezője, egyetlen pillanat képe. Ugyan a születési évből számolható, tízéves időszakokat lefedő ún. sorsdekádok előrevetítenek némi alakulást, fejlődést a születéskor kapott mintázatban, de ezeket sem módosíthatjuk, mondhatni elrendeltettek a születés időpontjában. Az életünk elkövetkezendő időminőségeit sem befolyásolhatjuk, az évek, hónapok, napok, órák és percek megszabott rendben követik egymást a világegyetem törvényei szerint – az Ég Akaratát nem másíthatjuk meg.
Akkor hát a rossz csillagzat alatt születettek kárhozatra vannak ítéltetve – a jó képletűek pedig bármit tesznek, sosem kell szűkölködniük?
Nos, a kérdés inkább úgy helyes: mi a jó a képletünkben és hogyan hozhatjuk elő magunkból ezt? A Négy Pilléres Sorsfejtés nem mutatja meg a változás személyes élményét, sem az egyén válaszait a hatásokra – csupán szemlélteti a változó időminőségek kölcsönhatását a születés „kimerevített” időmintázatával. Rajtunk áll, hogy e kölcsönhatási folyamathoz miként állunk hozzá, hogyan éljük meg. Ezen pedig hatalmunkban áll változtatni. A kulcs: összhangba hozni magunkat a kölcsönhatásokkal – ezáltal valósul meg a helyes életvitel a megfelelő helyen és időben, a megfelelő szellemben és társaságban.
Szellemünk alapja a test, életenergiánk (qi) hordozója a vérünk. Vérsejtjeinket a mindennapi táplálékunk, a helyes alvás és a belélegzett levegő formálja. Elsődlegesen tehát a helyes étrend (beleértve természetesen a helyes vízfogyasztást is), a megfelelő pihenés és légzésgyakorlatok segítségével teremthetjük meg a helyes alapot arra, hogy összhangban maradhassunk az említett kölcsönhatásokkal. Továbbá a velünk született és szerzett energiáink felhasználásának módjában, azaz rendszeres tevékenységeink (testedzés, munkavégzés, hobbi, meditációk és szellemi-energetikai gyakorlatok) helyes megválasztásával alakíthatunk életünkön. Sokat segíthet, ha mindezt megfelelő, lélekemelő környezetben tehetjük meg (vagyis a Feng Shui figyelembevételével).
Persze egyes műveletek kölcsönösen elősegíthetik egymást. A helyesen gyakorolt ülőmeditáció kialakíthatja a helyes testtartást s vele a megfelelő életmódot. A belső stílusú harcművészetek technikái vagy a qigong (csikung) gyakorlatok az qi fejlesztésén túl a belső szervek egészségéért is közvetlenül felelősek lehetnek. A társas élet valahol a kettő között áll: érzelmi alapon kihat a szervezetünk működésére (lásd például a stresszhatás egészségügyi vonatkozását, illetve a betegségek már igazolt pszichoszociális okait); illetve a szellemi fejlődésünknek is irányt mutat az, hogy milyen közösségben élünk, kikkel milyen viszonyt ápolunk.
Nagy tévhitben élünk, ha úgy véljük, személyiségünk előre elrendelt vagy megváltozhatatlan. Énünk tünékeny, bárhogy is szeretnénk ragaszkodni hozzá. Csupán változó állapotok sorozataként él, szerepről szerepre, szándékunktól és céljainktól függően más és más formát ölt. Hiszen apaként nem úgy tekintünk magunkra, mint beosztottként, és nem is úgy állunk a dolgokhoz mint vágyakkal teli kamaszként. Énünk más az egyes helyzetekben, változik a korral és szerepekkel. Mégis, van valami belső magja mindennek, ami egyfajta állandóságot tükröz, akár egy törhetetlen gyémánt. Értéke felbecsülhetetlen, felismerése és folyamatos megélése minden földi vagyonnál gazdagabbá teheti életünket. Mégis általában ritkán vesszük észre a rohanó világban, egy-egy szerepben rekedve vagy a szerepcserébe feledkezve – mélyen önmagunkba tekintve azonban megpillanthatjuk ragyogását.
Ez a tudatos változtatási lehetőség független a Négy Pillér papírforma módon való kiértékelésétől, de szerves része a helyes életvezetési gyakorlatnak. Éppen ezért elengedhetetlen a tanácsadó és a tanácskérő közvetlen, személyes találkozása, az élő személy testi-lelki-szellemi állapotának alapos szemügyre vétele – és ennek összevetése azzal, amit a képletből kiolvasható. A képlet térképként használható az összhang kialakításához, rámutathat, hogy milyen tevékenységekre érdemes helyezni a hangsúlyt a kívánt eredmények eléréséhez. Ám nem több, mint egy eszköz: csak az irányt mutathatja meg – rajtunk múlik, elindulunk-e az Úton.
E kérdés tömör megválaszolása nem egyszerű, hiszen a roppant összetett életvezetési szempontokon túl komoly anyagi vetülete is van. Egy tanácsadás általában nem olcsó, ráadásul az ember jellemzően nem szeret kiadni pénzt olyasvalamiért, amit kételkedés és bizalmatlanság övez. Többször meg aztán főleg nem. :-) Persze orvoshoz, pszichológushoz rendszeresen eljárnak az emberek, hajlandóak újra és újra fizetni – talán mert a társadalom többsége szerint ezek a szakmák megbecsültebbek, mint az asztrológia. Ezen a sorsfejtők hiteles, megbízható gyakorlatával lehet és kell is változtatni. Jó marketinggel rövid távon sikereket lehet elérni, ügyfeleket bevonzani, ám idővel kiderül, ha a szolgáltatás hamis. Hosszú távú sikerek, ügyfelek megtartása őket csakis hozzáértő, eredményes munkával lehetséges.
A legtöbb tanácsadó egyetért abban, hogy egyetlen foglalkozás nem eredményes, legalábbis hosszútávon nem az. Lehet, hogy aznap feloldja a gátlásokat, megszünteti a stresszt, rálátást nyújt valamire, de a kiváltó okok, a visszatérő mintázatok gyökerének feltárására, működésük és megoldásuk megértésére rendszerint több alkalomra van szükség. Még ha egy találkozó kivételes esetben több órásra is nyúlik, a tanácsadó és tanácskérő egymástól külön töltött ideje elengedhetetlen. Leginkább ezek a szünetek mutatják meg, felkészült-e az illető a feltárt akadályok sikeres legyőzésére. Vissza-visszatérve megvitatható, hogy egy-egy javaslat miért nem vált be. A tanácsadónak lehetősége nyílhat finomítani a megközelítésén, a tanácskérő pedig további tapasztalatokat szerezhet a beszélgetések során akár a visszatekintéssel, akár a tanácsadóval közösen végzett megoldás-keresésben.
Ahány ember, annyiféle nézőpont lehetséges. Vannak, akik nehezen képesek váltani a saját (rendszerint túlságosan beszűkült) szemléletükről, és meghallani a tanácsadó szavait, elindulni a változás, a valódi fejlődés útján. Előfordulhat az is, hogy a tanácsadó képvisel egy merev eszmerendszert, ami bár bölcs és magasröptű, mégis szinte lehetetlen azonosulni vele, annyira elidegenedett a hétköznapi valóságtól. Egyik sem helyes. Fontos, hogy a tanácsadó üzenete világos, közérthető legyen, s teljességre törekvő szemléletet képviseljen, így nem csupán sajátos, szűkebb szakterületébe illő esetekkel, hanem általánosabb, kiterjedtebb gondokkal is foglalkozhat sikerrel. Rendszerint egy alkalomnál több idő szükséges ahhoz, hogy kialakuljon a megfelelő kapcsolat, egy közös nyelvezet, közös nézőpont a tanácskérő és a tanácsadó között, mondhatni a két fél megfelelően „egymásra hangolódhasson”. Fontos, hogy a tanácskérő pontosan megértse mindazt, amit a tanácsadó üzen.
Általában, mire valaki rászánja magát arra, hogy felkeressen egy sorsfejtőt, asztrológust, már a legtöbb konvencionális módszert kipróbálta, és rendszerint nem apró-cseprő ügyekkel fordulna a tanácsadóhoz. Az ilyesmit nehéz egyszeri alkalommal átvenni. Egy foglalkozás során az életünknek csupán egy szakasza tekinthető át érdemben, így a tanácsok is többnyire arra érvényesek. Ha idővel új szakaszba érünk, és elakadunk a korábban kapott javaslatok ellenére, szükséges lehet újraértékelni az irányelveket. Minden élethelyzet más, még ha a körülmények hasonlóak is – egy adott helyzetben megszerzett tapasztalat nem feltétlenül nyújt megoldást minden esetre. Sőt, mi magunk is változunk, és a kiértékelésnek követnie kell e folyamatot, amihez időről időre kiigazításokra, finomításokra van szükség a tanácsadó részéről.
Aztán persze ott van a másik véglet: az üzletközpontú tanácsadók már-már pénzhajhász rétege és a tanács-függő(vé tett) ügyfélkör. Ez a fajta kapcsolat előbb-utóbb a másikon való élősködéshez vezet. Megfelelőbb hozzáállás az együttműködésre való törekvés mindkét fél részéről – egyéni érdekek nélkül és a szükségesnél nem tovább kötődve.
Mint az előzőekben említettem, a képleteink pusztán térképek. Olvasásukhoz, értelmezésükhöz szükség van bizonyos szakértelemre, hozzáértésre, amit leginkább egy képzett és hiteles tanácsadó adhat meg. Viszont tényleg minden lépésünket meg kéne vitatnunk vele? Minden döntésünkben tanácsot kellene kérnünk másoktól? Úgy vélem, hasznosabb és eredményesebb, ha mi magunk is tájékozódunk a témában, s úgy beszélgetünk el az útmutatásról, hogy idővel magunk is önállóan boldogulhassunk. Elvégre a saját életünk vezetéséről van szó! Nem függhetünk folyton egy másik ember véleményétől. Fejlesztenünk, képeznünk kell önmagunkat, helyt kell állnunk önerőből is, hiszen a tanácsadó, a segítő kéz nem lehet mindig ott nekünk.
Amint összegyűlik egy jó kérdés-felelekre való anyag, folytatom e cikksorozatot. Írjatok bátran!
Legutóbbi hozzászólások