Yin-ház Feng Shui

Yin-ház Feng Shui / Choa Chu Kang kínai temető, Szingapúr; by William Cho

Mi is ez a Yin-ház?

Amikor a Feng Shui egyik legrégebbi alapműve, a Temetkezések Könyve (葬書 Zàngshū) kerül szóba, rögtön felmerül a kérdés, hogy ennek vajon mi köze a mai gyakorlathoz, ami nyilvánvalóan közelebb áll a lakberendezéshez, mint a temetéshez. Úgy vélhető akár, hogy a fengshui ősi formája az elhunyt ősök tiszteletére, esetleg előttük (vagy valamilyen istenségek, szellemlények előtt) való hódolásra szolgált. Ázsiában a rokonok gyakran ma is igénybe veszik egy fengshui szakértő szolgáltatásait, hogy a legmegfelelőbb – általában igen előkelő – sírhelyeket kutassák fel és vásárolják meg, hogy ott elhunyt ősüknek végső nyughelyet biztosítsanak. Egyesek szerint (Andrew, 1968) ezzel önmaguk és szomszédaik számára is azt mutatják, hogy a gyász ellenére nem rendültek meg, továbbra is erősek és törekvőek, összeköti őket a családfájuk folytonossága mint közös jövő iránti reményük és bizalmuk. Különösen ésszerűnek tűnik ez uralkodók esetén, ahol az örökösök hatalmának biztosítékaként szolgálhat az ilyen gyakorlat a hagyománytisztelő közegben.

Elnevezése azt a látszatot kelti, hogy a Fengshui két ágáról van szó, mivel megkülönböztetjük a Yin-ház (sírhely, holtak lakhelye) és Yang-ház (otthon, élők lakhelye) Feng Shuit. Azonban inkább csak kétféle célra irányuló alkalmazásról beszélhetünk, nem pedig kétféle irányzatról. Hasonlóan egységes egészt alkot, mint az iránytű alkalmazása és a terepformák vizsgálata, amelyet a nyugati tévhit „iránytűs iskola” és „forma iskola” néven terjesztett el. A kozmológiai viszonyok, terepviszonyok, az időminőségek és a vidék qi-mintázatainak hasznosítására (理氣 lǐ​qì) alkalmazott alapelvek többsége egyaránt érvényes a sírhelyek és lakhelyek kijelölésénél is: yin és yang, öt változási állapot, nyolc ősjel, hegy és víz, szél és víz stb.

Számos félreértés övezi a Yin-ház megközelítést, ami leginkább annak köszönhető, hogy csak szóban, esetleg titkos módszerként adták tovább, már ha egyáltalán oktatták nagyközönség előtt. Illetve manapság a halállal ily módon foglalatoskodni tabu, morbid vagy babonás félelemmel övezett. Ám ma az ősi titkok feltárásának reneszánszát is éljük: világszerte könyvek jelennek meg, tanfolyamok indulnak a legrégebbi metafizikai módszerek megismerésére. Ez azonban nem zárja ki, hogy a tévhitek tovább öröklődjenek, terjedjenek; az emberi elme fogékony a butaságra is. Sokan egyenesen felsőbbrendűnek nevezik a Yin-ház Feng Shuit, ami képes nemzedékeken átívelő hatást kiváltani, rengeteg „jó karmát”, szerencsét és gazdagságot hozni az utódok számára. Számos mai mester ezzel szemben úgy tartja, hogy a Yang-ház módszerekhez képest elenyésző és túl közvetett a sírhelyekből fakadó qi haszna. Vannak, akik úgy tanítják, hogy spirituális szertartásokat kell végezni, imádságokat, áldozatokat kell bemutatni a sírhelyek kiválasztásánál. Ezeknek semmi közük a Feng Shuihoz, nincs szükség rájuk sem sírhely, sem lakhely esetén, hogy működjenek a dolgok. A Yin-ház Feng Shui sem vallás vagy szellemidézés…

A Yin-házakra vonatkozó alkalmazások épp oly rendszerezhetőek, ésszerű elveken alapulóak, mint a Yang-házaknál használatos módszerek. Céljuk egyaránt az, hogy a környezet qijével összhangban, az éltető qi összegyűjtésére alkalmas helyet találjunk (穴位 xué​wèi), vagy legalább egy ilyen „vacok” közelében (穴场 xuéchǎng) alakítsuk ki a sírt vagy házat – tehát a Yin-ház módszerek sem halott qivel dolgoznak! Erről bárki meggyőződhet, ha ellátogat Kínába a világörökség részét képező történelmi temetkezési helyekre (császári sírokhoz): az eleven, virágzó természet uralkodik, nem pedig a komor, kietlen szürkeség. Továbbá a megfelelő sírhely még nem feltétlenül jelent jólétet, szükséges hozzá a lakhely megfelelő kialakítása is, ahogy a yin sem nélkülözheti a yangot, együtt alkotnak egészt. A Xi Zhou dinasztia korában (i.e. 1066 – 771) például volt olyan törvény, hogy nem temetkezhetett fa koporsóba az, aki nem ültetett fát.

蔡季通 Cài Jìtōng (1135-1198) szerint:

生死殊途,情氣相感,自然默與之通。
„Élet s halál ugyan más-más úton jár, az érzések és a qi kölcsönösen egymásra hatnak, természetes módon összefüggenek.”

Yang-ház esetén a lakókörnyezet qijének összegyűjtése és hasznosítása az ott lakók életének, fejlődésének biztosítására szolgálhat. Yin-ház esetén pedig az elhunyt személy qijével kapcsolatban álló utódok és rokonok jólétét biztosíthatja, függetlenül attól, hogy azok hol élnek. Félreértés, hogy csak földben vagy koporsóban való természetes oszlással alakulhat át a qi: a Qing-kori 順治 Shùn​zhì holttestét például elhamvasztották, majd a hamvakat helyezték a kiválasztott sírba, mégis virágzott a Qing-dinasztia még csaknem 250 évig. Az viszont fontos, hogy a maradványok minél közelebbi kapcsolatban legyenek a földdel, hogy a környezet qijével minél könnyebben léphessenek kölcsönhatásba. Természetes földbe temetés esetén kevesebb a széndioxid kibocsátás, a lebomló holttest közvetlenül táplálja az életet maga körül; hasonló újrahasznosításra vannak ma is remek kezdeményezések. Joey Yap cikkében ahhoz hasonlítja a kolumbáriumban tárolt urnák esetét a sírba temetett urnákkal szemben, mint amikor valaki lakótelepi házban lakik egy talajjal érintkező családi házhoz képest. Arról is beszámol, hogy Hong Kongban tízévente szokás átköltöztetni a maradványokat, Koreában pedig akár évente is a jobb lehetőségek kihasználása érdekében, vagy épp a törvényi korlátozások miatt – ilyen gyakori mozgatás azonban nem volt jellemző a régi időkben, ahogyan az élők sem költöznek feltétlenül másik lakhelyre rendszeresen.

A sír megásása (破土 pò​tǔ) és a földbehelyezés (入土 rù​tǔ) időzítése épp oly fontos, mint egy ház építésének ideje, bár van, hogy a gyakorlat inkább emlékeztet valamilyen korlátozó rendszerhez való görcsös igazodásra, mint a változó lehetőségek tevékeny kiaknázására. Például Mao-ce Tung nagyapjának koporsója hét évvel halála után került csak a kijelölt helyre, mert akkor jött csak el egy minden utód számára megfelelő időpont.

yin-ház fengshui

1987-ben feltárt újkőkori (kb. i. e. 4000-re keltezett) sír a Henan-tartománybeli Puyang városában

Hasonlóság van a sírkő és a főbejárat szerepe között, mert ez szolgálhat a környező terepformák felől érkező qi fogadására. Eleinte azonban nem is használtak sírkövet, fontosabb volt a megfelelő domborzati viszonyok között megválasztani a helyet (點地 diǎndì), mint a koporsót vagy sírkövet kedvező irányba tájolni (立碑 lìbēi). Persze már a kőkori sírleletek is arról tanúskodtak, hogy a holttest tájolására gondosan ügyeltek. Hasonló ez ahhoz, hogy a Yang-ház Feng Shui esetén fontosabb, hogy a ház és lakókörnyezet jótékony, éltető qivel töltődjön fel, mint az, hogy az ágy megfelelő irányban legyen elhelyezve. Persze ahhoz, hogy a fekhelyünkön kipihenhessük magunkat, lényeges annak tájolása is, nem csupán a helye.

Elterjedt elképzelés, hogy a földben áramló, szerencsét hozó energia a leszármazottakra átszáll és táplálja őket, s nemzedékeken át folyamatos jólétet, hatalmat és gazdagságot biztosít. A Temetkezések Könyve szerint a csontokban megőrződik az elhunyt qijének lenyomata, maradványa, és ez átalakul, a környezet qijével elegyedve juthat el az utódokhoz. Kommentárok említik, hogy a szülők csontjai egyfajta qi-forrásul szolgálnak a leszármazottak számára, ahogy az utódok testi felépítése is a szülőktől származik, amelyet árnyékként követ a qi, mert az is öröklődik és átjárja az egész családfát. Prof. Wang Qi-Heng 王其亨 szerint szó sincs önző indítékokról vagy örök életre vágyó törekvésekről, pusztán az őseikhez illő, tiszteletteljes kegyhelyet igyekeztek kialakítani ezzel, ahogy a konfúciuszi gyászszertartások előírják. Tehát a kedvező sírhely kiválasztásának valódi célja az volt, hogy a leszármazottak megfelelőképp kifejezhessék az őseik iránti hódolatukat és cserébe nem vártak el semmit. A hódolat és a sírhely kifejezések kiejtésben összecsengenek, bár másképp írják őket – amire rámutat Keleti Han-korban (i. sz. 25-220) élt 劉熙 Liú​ Xī​ is a „Temetkezési kifejezések magyarázata” (釋名。釋喪制 Shì​míng: shì​ sāng zhì) című művében:

墓, 慕也;孝子思慕之處也。
„A sír ugyanolyan(nak hangzik), mint a hódolat; a gyászoló gyermek hódolattal emlékezhet meg ott (elhunyt őseiről).”

Prof. Wang szerint ez azt is jelentette, hogy durva szelektől, a termeszek támadásától és a tetemet hamar elrothasztó árvíztől védett helyen kell temetkezni – erre utalhat a szél és a víz a Feng Shui kifejezésben.

Írta: Hornyánszky Simon, feng shui és sorsvezetési tanácsadó (Destiny Consultant)

bővebb szakmai életrajzsorsfejtés, fengshui tanácsadásírások

Felhasznált irodalom:

  • Andrew, L.M., (1968). An appreciation of Chinese geomancy. The Journal of Asian Studies, 2. pp. 253-267.
  • Cheong, Hung Hin (2012). The Yin House Handbook.
  • Zhang, Juwen (2004). A Translation of the Ancient Chinese The Book of Burial(Zang Shu) by Guo Pu (276-324). p. 50.

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Share This