Öt taoista művészet

az öt taoista művészet

A taoista hagyomány az összes ma metafizikaiként ismert módszert, szertartást, eszmerendszert, a testi-lelki-szellemi művelés gyakorlatait öt, egymással szervesen összefüggő, egymásra épülő, ugyanakkor átfedésben lévő csoport valamelyikébe sorolja. Úgy nevezik őket: az öt művészet (五術 wǔshù).

Kiváló példája ez is a régiek ötrétű valóságszemléletére, amelynek folytán megszülettek az olyan egyetemes rendszerek, mint az öt változási állapot (五行 wǔxīng), az öt bölcsesség (五智 wǔzhì) rendszere, vagy épp a Kárpát-medencétől keletre egyetemes népzenei alapot jelentő ötfokú hangsor (五聲音階 wǔshēngyīnjiē). A 術 shù képjele egy ösvényt (行) ábrázol, amin valaki végigmegy vagy keresztül hatol (朮). Kifejez jártasságot, eljárást, fortélyt, módszert, szakmát is – de legtágabb értelemben a „művészet” szóval jellemezhető, annak is az eredendőbb jelentésén át: valamely célra irányuló, adott szabályok szerint végzett testi-lelki-szellemi tevékenység (művelés) gyakorlata. Mai összetett szavakban is így használatos: 美術 szépművészet; 武術 harcművészet; 手術 műtét; 術語 műszó; 藝術品 műtárgy; 技術 technológia, technika; 魔術 varázslás.

Szokás keleti vagy kínai metafizika (中華玄學 Zhōnghuá xuánxué) gyűjtőnévvel is utalni rájuk, de ez pontatlan, félrevezető. A Μετά τα φυσικά görög filozófiai kifejezés jelentése a „természet dolgai után való”, tárgya mindaz, ami meghaladja a tapasztalatot, ami az emberi értelem külső határainál áll. Noha az öt művészet számos megfoghatatlan jelenség, ok-okozati összefüggések, a lét kérdéseinek és valódi természetünk vizsgálatát magában foglalja, szerves – sőt, alapvető – része a kézzelfogható valóság, a test és a természet tanulmányozása. Sokrétűsége és mélysége folytán csaknem lehetetlen minden ágában jártasságot szerezni egy emberélet során, így általában vagy egy-két művészet avatott szakértőivel, vagy átfogó, de felszínesebb, általánosabb tudással bírókkal találkozhatunk.

A következőkben igyekeztem összefoglalni mindazt, ami elérhető volt nyilvános forrásokból. Elsőként itt, az Ősvaló oldalon olvasható egy ilyen átfogó ismertető az öt taoista művészetről nem csak hogy magyar nyelven, hanem az internet világán is először!

Öt taoista művészet - Shan / Hegy

Talán a legkevésbé közérthető az öt művészet közül a 山 Shān / Hegy, de ha figyelembe vesszük a hegyek mondabeli, jelképes jelentéskörét és az e csoportba sorolt módszereket, akkor már világossá válhat a névválasztás. A hegy a maradandóság és a mérhetetlen nagyság jelképe, összekapcsolja a Földet az Éggel. Felismerhető a kapcsolat a kiejtésben is igen hasonló 仙 xiān kifejezéssel, ami az ősi taoista halhatatlanokra (szó szerint: hegyi emberek, hegylakók; 山+人) utal. Ők olyan emberekből lett szellemi lények, akik – általában a hegyekbe elvonultan – a Daoval összhangban élve életüket, testi-lelki-szellemi önfejlesztő gyakorlatokat végezve létrehoztak egy szellemi magot, amely megőrizte a tudatukat haláluk után is, hogy tovább segíthessék az Úton járókat. Leghíresebb megvalósítóikat a Nyolc Halhatatlannak (八仙 Bāxiān) nevezik, akik a mondák szerint nem csak ihletet és ösztönzést adtak az embereknek az önműveléshez, hanem közvetlenül is segítettek egyeseket. Van, ahol ténylegesen e szóval hivatkoznak erre a fő csoportra: 仙術 xiānshù, a „halhatatlanok művészete.

Bizonyos tekintetben ez jelentheti az alapot a többi négy csoport módszereihez, hiszen ahhoz, hogy a világegyetemet működtető erőket megismerhessük, előbb önmagunkat, emberi mivoltunk teljességét illik megismerni és magunkévá tenni. Mindennapos gyakorlataink elméleti háttereként és szellemünk pallérozásául főként az alapművek elmélyült tanulmányozása (玄典 xuándiǎn) szolgálhat, ami magába foglalja a nagy szellemi tanítók műveinek, eszméinek, valamint az élet műveléséhez útmutatóként szolgáló taoista ill. buddhista szent könyvek és feljegyzések (经籍 jīngjí) beható megismerését. Ezek megértése elfogulatlan hozzáállást, önmegadást kíván meg, hogy a saját elképzeléseink ráerőltetése ne torzítsa el az eredeti jelentést. 老子 Lǎozǐ, 莊子 Zhuāngzǐ és más bölcsek nem csak mérhetetlen elméleti tudás őrzői voltak, hanem az élet minden területére kiterjedő, gyakorlatias, erényes életre nevelő tanításokat is örökül hagytak az ősi hagyományok írásemlékeiként, amelyeket még napjainkban is rendszereznek, értelmeznek, olykor pedig akár bővítenek is kiváló filozófusok, történészek, tudósemberek. Az alapművek szinte minden jártasság elméleti alapját jelentik, így ez szervesen összefügg mind az öt művészettel.

Az önművelés következő lépcsőfokát az egyéni és az egyetemes életerő táplálása (養生 yǎngshēng) jelentheti, amiben a teljes körű, hármas szemlélet érhető tetten.

  • Égi Gyógyír (天丹 Tiāndān): a gyakorlás velejét, az ún. alapok kiépítése (築基 zhùjī) néven ismert teljes körű – a testi, energetikai és szellemi alapok (精氣神 jīngqìshén) rendezését és fejlesztését szolgáló – egészségmegőrző életmód adja.
  • Földi Gyógyír (地丹 Dìdān): teljes lényünk épségét őrző vagy helyreállító táplálkozás s a testi-lelki-szellemi állapottal összhangban kialakított étrend (食餌 shíěr), a teázás művészete (茶藝 cháyì), illetve a gabonáktól tartózkodó böjtölés (辟穀 pìgǔ) képezi.
  • Emberi Gyógyír (人丹 Réndān): ide sorolják az előbbi kettőt összekapcsoló otthon végzett gyakorlatokat, mint például a testi szükségletek, gondolatok és érzelmek uralására, helyes testtartásra nevelő ülőmeditációt (静坐 jìngzuò) vagy a qivel való munkát (氣功 qìgōng). Ezek a helyes légzés elsajátításán, testedzésen és benső alkímiai (內丹 nèidān) ill. szexuális gyakorlatokon, a születéssel kapott testi vagy szellemi hiányosságok, hátrányok javításán, „foltozásán” keresztül fejtik ki hatásukat.

Mindezek célja leginkább az öregedés megállítása, a betegségektől mentes hosszú élettartam (长生不老 chángshēngbùlǎo) elérése. Ez is egyike azon alcsoportoknak, ami jelentős átfedésben van más művészetekkel, legfőképpen a Gyógyászattal.

Részben az előző, részben egy új alcsoporthoz kapcsolódnak a harci művészetek (武术 wǔshù), avagy ököl-elvrendszerek (拳法 quánfǎ). Ez utóbbi nevét máig őrzi a japán kenpo. Tulajdonképpen minden ma ismert harcművészet ide sorolható. Testi alapú, de teljes körű önművelést jelentenek, mert a testi, energetikai és szellemi réteggel egyszerre foglalkoznak, bár más-más arányban. Egyes módszerek jobban összpontosítanak a benső erő művelésére (内家拳 nèijiāquán), mások pedig a külső erő fejlesztésére (外家拳 wàijiāquán). Egyes gyakorlatok elemi módon kapcsolódnak a metafizikai alapelvekhez (pl. járás a Luoshu bűvös négyzete mentén; a nyolc ősjel alakzatot követő Baguazhang formák; nyolc erő, 12 képesség, yin-yang lépések/technikák stb.). Sajnos mára e termékeny gyökérből fakadó némelyik ág egészen eltávolodott a teljességtől, s csupán egyszerű ökölvívó versenyként, küzdősportként létezik, noha továbbra is a testedzés és önfegyelem hatékony eszközeiként szolgál.

Az előző kettőt követő beavatottsági szintnek is megfeleltethető ún. titkok művelése (修密 xiūmì) talán a legérdekesebb és legrejtélyesebb a Hegy alcsoportjai közül. A taoista varázslás széles körű alkalmazása folytán át-átfedi a többi négy művészeti csoportot is. Magába foglalja:

  • a taoista alkímiai gyakorlatokhoz szükséges benső és külső gyógyírek, pirulák és egyéb készítmények (丹 dān) előállítását, helyes alkalmazását;
  • a szellemvilággal, istenségekkel, védelmezőkkel való kapcsolat és a saját szellemi lényeg művelését (靈修 língxiū),
  • valamint a talizmán-varázslást (符咒法術 fúzhòu fǎshù).

A keleti hitvilág számos testetlen létformát különböztet meg, többek között például a tiszta szellemiségként ill. a világegyetemet működtető erőkként megnyilvánuló istenségeket (神 shén), a gonosz, akadályozó erőkként jelentkező ördögöket (煞 shà), az elhunytak kísérteteiként hátramaradt kóbor lelkeket (鬼 guǐ), az embereket elcsábító, megátkozó rontókat (妖 yāo), a fákban, kövekben rejtező (怪 guài) ill. a folyókban s hegyekben élő (精 jīng) természetszellemeket. Némelyikük jótékony, őket segítségül hívhatják illetve áldozatokkal a kegyeiket keresik; más fajtáik ártalmasak, ellenük védelmező és elűző eljárásokat dolgoztak ki.

Talizmánvarázslásnak a szellemi hatalommal bíró jelképek, jelsorozatok, ábrák (靈圖 língtú), a révületben megfogant s lejegyzett, „igaz nyelvű” szövegek (真文 zhēnwén), a mennydörgés-írás (雷文 léiwén) vagy felhőpecsét-írás (雲篆 yúnzhuàn), a gyakorló összpontosult szándékának valamely szellemi létezővel egybeolvasztott kifejezésére szolgáló imák és bűvigék (咒 zhòu), bűvszerek (符 ) széles körű alkalmazását nevezzük. Tulajdonképpen a természeti, égi erők és az emberi világ közötti kapcsolattartást, a szellemvilág titokzatos üzeneteinek közvetítését; gazdagító, óvó, gyógyító, tisztító hatások előidézését; az ártó hatalmakkal (kísértetek, démonok, vadállatok, kártevők, élősködők, betegségek stb.) szembeni védelmet – mai szóhasználattal élve: ördögűző szerepet – szolgálták. A legelterjedtebben „talizmánként” fordított 符 eredeti jelentése a dolgok közötti kölcsönös összefüggések alapján létrehozott varázs-kötésekre utalhat, ugyanakkor bizonyos szent megállapodások érvényességét igazoló kulcsot is jelent (a magyar rováspálcához hasonlatosan a régi kínaiak is kettétört bambusz- vagy bronzpálcával jelezték a megállapodások létrejöttét, a két részt összeillesztve igazolható volt egy csereüzlet vagy megbízás, felhatalmazás hitelessége). Magyar nyelven Prutkay Csaba szakdolgozatában lehet olvasni részletesebben a taoista talizmánokról.

Az öt fő csoport többi tagjaival szoros összefüggésben két alapvető bűvös ábra áll: a világegyetem összefüggéseit mértékein keresztül leíró, egyetemes számoló és mérő alkalmazásként szolgáló 河圖 Hétú (Sárga-folyó térképe/ábrája) és a világegyetem összefüggéseit működésén, kölcsönhatásain, változásain keresztül leíró, egyetemes előrejelző alkalmazásként szolgáló 洛書 Luòshū (Ősi folyók írata) bűvös négyzet. De éppoly alapvető mindegyik művészetben a legelemibb – bináris, kétpólusú – megkülönböztetésen keresztül a jelenségvilág létezőit s változásait ábrázoló 太極圖 Tàijítú, avagy közismertebb nevén a yin-yang ábra; valamint az ebből fakadó öt változási állapot (五行 wǔxíng), illetve a nyolc ősjel (八卦 bāguà) egyensúlyi-szerkezeti viszonyokat tükröző (Ég Előtti) s változási-működési viszonyokat tükröző (Ég Utáni) ábrái.

Öt taoista művészet - Yi / Gyógyászat

Azok, akik képesek voltak saját egészségüket megőrizni, előbb-utóbb elsajátították, hogyan terjeszthetik ki tudásukat és oltalmazhatják társaik testi-lelki-szellemi épségét, így megszületett a Gyógyászat (醫 ). Fontos leszögezni, hogy ez a mai orvoslástól eltérően nem tüneti, okozati, betegségközpontú kezelést takar, hanem egy valóban teljes körű (holisztikus), egészségközpontú gyakorlatot. A testre teljes egészként, egyetlen szervezetként tekintenek, nem pedig szervek, testrészek összességeként. E szemléletben a szervezet és a természet szintén egységet alkot: az évszakok, napszakok, az éghajlati és más környezeti hatások befolyásolják az egészséget, a természettel való összhang elengedhetetlen az egészség megőrzéséhez.

Mi sem tükrözi ezt az egységességet jobban, mint az, hogy hagyományos értelemben egyetlen alcsoportja van: a gyógykezelés (醫療 yīliáo), ami magába foglalja az egész tudományt. Manapság persze Ázsiában is beszélnek kínai, hagyományos kínai, japán, koreai, tajvani, vietnami orvoslásról, s az európai orvostudományban is számos szakágazatot különböztetnek meg, ahol az egyik ágazatban elmélyült szakemberek alig értenek a másik ágazat módszereihez. Úgy tűnik, hogy az ősi korok egységes tudása apró darabokra bomlottan található meg a mai világban, ahogy az egészséges állapotból való kibillenés eredendő okának kezelése is a miriád okozat orvoslására cserélődött. A test-lélek-szellem szent egységét figyelmen kívül hagyva külön testi, külön lelki kezeléseket alkalmaznak (a szellem vizsgálata és helyreállítása sok esetben teljesen kimarad). Az élők megértéséhez a holtakon keresztül közelítenek, az élet leheletfinom változásainak megfigyelését felváltotta a bonctan és a sebészet, a minőségi gyógyítást a mennyiségi gyógyszerezés. Természetesen a mai orvostudomány józanul és mögöttes érdekek nélkül gyakorolva számos előnnyel bírhat a régiekkel szemben (pl. sürgősségi betegellátás, életmentő műtétek), persze a hagyományos gyógymódok alkalmazásával megőrzött egészség esetén nincs szükség mai orvosi beavatkozásokra. Két végletet képeznek, így csak egymást kiegészítve működhetnek igazán, hatékony elegyet alkotva, nem pedig egymást kizárva, becsmérelve.

Az egyik legősibb – alapelveit leíró leletek már az i.e. 4. évezredből, Mezopotámiából is maradtak ránk –, egyben igen egyszerűen elvégezhető gyógyászati módszer a köpölyözés (灸 jiǔ), amelynek során egy felmelegített, bambuszból, cserépből vagy vasból készült harangalakú köpölycsészét helyeznek a test megfelelő területére, majd a keletkezett vákuum segítségével rögzítik azt. Az edényt gyakran gyógynövényekkel együtt használják, illetve magában az égő növényi részekkel (fekete üröm moxa), közvetlen hő segítségével dolgoznak a szervezeten, váltanak ki ingereket. Hatására megújul az adott területen a vér, illetve szabaddá válnak az energiapályák, így elvezetődhet a káros qi, távozhat a helyről a felgyülemlett nedvesség, salak- és méreganyag, helyreállhat az egyensúly, erősödik az immunrendszer. A csésze eltávolítása után maradt folt színe további tájékoztatást adhat az alany egészségügyi állapotáról, a betegség súlyosságáról. Ezt kölcsönösen kiegészítve használják a test sajátos pontjaiba, üregeibe (穴 xué) történő tűszúrásokkal (針 zhēn) együtt. Kiegészítőként a meridiánok mentén végzett gyógymasszázs (推拿 tuīná), a csontok rendberakása (整骨 zhěnggǔ avagy 跌打 diēdǎ), gyógynövényolajba mártott ökörszarvdarabbal történő erőteljes nyomás és kaparások (刮痧 guāshā), valamint receptszerűen felírt gyógykészítmények (方劑 fāngjì), gyógyfüvek főzetei (湯藥 tāngyào) alkalmazhatók. Ezeket ma moxibuszció, akupunktúra, fiziko- és oszteoterápia, farmakológia, fitoterápia neveken ismeri a nemzetközi tudomány.

Lényeges része még e csoportnak a lélekgyógyítás (靈治 língzhì). Keveset tudni erről az ágazatról, de bizonyára spirituális, szellemi erők segítségével való kezelést takarnak, akár a régi wu-sámánok, akik ráolvasásokkal, imákkal, idézésekkel orvosolták a bajokat, űzték el a betegségeket. A líng jelentése: szellemi, természetfeletti, spirituális, vagy mindaz, ami a hétköznapi tudattal felfoghatatlan; magán viseli a Sárga Császár Belső Könyvei közül a második (靈樞 Língshū, Szellemi tengely), az akupunktúra egyik legrégebbi forrásműve.

Mai gyógyászati alkalmazások elméleti hátterét az átfogó Sárga Császár Belső Könyvei (黃帝內經 Huángdì Nèijīng) és a mintegy 365 féle gyógynövényleírást bemutató Shennong Füveskönyve (神農本草經 Shénnóng Běncǎo Jīng) tartalmazza. Már e művekből is kiderül, hogy a Gyógyászat átfedésben van a többi fő művészettel, különösképpen a Vizsgálás és Sors, valamint magától értetődően a Hegy csoporttal. Sőt, az sem ritka, hogy Jövendölést alkalmaznak egyes betegségek lefolyásának, a szükséges kezelések idejének kiderítésére.

Öt taoista művészet - Ming / Sorsfejtés

Amikor szóba kerül a sors, akkor általában felmerül a szabad akarat és az eleve elrendeltetettség kérdése is. Önmagunk, a jelenségek s az események egymásra hatásának őszinte tanulmányozásával felismerhetőek bizonyos mintázatok, amelyek visszatérőek, törvényszerűek, némelyeket elkerülhetetlennek tartanak, némelyeket alakíthatónak. Minden olyan módszer, gyakorlat, ami ezen mintázatok megértésére, előrejelzésére szolgál, illetve a változásokkal való összhangot segítheti elő egyfajta élet-térképként, az a Sors (命 Mìng) művészeti csoportba tartozik. E kifejezés képjele kimondott (口) parancsot, megbízatást (令) ábrázol, ami magában hordozhatja ugyan az elrendeltetettség jelentést, de inkább az Ég felé tanúsított alázatosságot (叩) tükrözi.

Korszakonként változó-fejlődő sorsszemléletek alapján rengeteg elmélet került kidolgozásra. Némelyeket a gyakorlatban való sikertelen alkalmazás után elvetettek, de többségük azóta is érvényben van, mert visszaigazolhatónak bizonyult. Az egyik meghatározó fogalom a sokszor „az Ég akarata”, „mennyei elrendeltetés” alakban fordított 天命 Tiānmìng kifejezés. Ez Ég által az egyénre (kezdetben: az uralkodóra) ruházott életfeladatokat, a világban betöltendő szerepét, a személyes szinten beteljesítendő szent megbízást takarja. A keleti felfogás szerint a születéskor vett első lélekzet (氣 ) meghatározza az egyén 命 mìngjét. Akár egy pecsét vagy bevésődés, rögzíti az élet Égtől kapott kereteit, amelyek ugyan emberi erővel megmásíthatatlanok, ám e keretek között mindenki szabadon dönthet, saját maga kovácsolja a szerencséjét (運 yùn). Ezért az általunk ismert sors fogalmára a kínaiak legtöbbször e két kifejezés összetételével utalnak: 命運 mìngyùn. Az elkerülhetetlen, végzetszerű történésekre a 緣 yuán szót használják, ami a dolgok közötti kölcsönös ok-okozati egymásra hatást, rokonságot, vonzást jelöli, de kifejezhet véletlen egybeesést (緣分 yuánfèn) is.

Tudati szempontból a 命 mìng párban áll a 性 xìng fogalommal, ami az ember eredendő, tiszta természetére, Ég Előtti minőségére, halhatatlan lényegiségére utal a taoista hagyományban. A mìng ebben a vonatkozásban az ember megszületése után megnyilvánult tudati mintázatait, Ég Utáni jellegzetességeit, beállítottságait, halandó életét foglalja magában. Gyakorta nevezik az előbbit Kis Daonak (小道 xiǎodào), amely a Nagy Dao (大道 dàdào), a teljes létezés szavakkal ki nem fejezhető alapjának emberi lényekben megnyilvánult szikrája, amely minőségileg őrzi a teljességet, bár mennyiségileg csupán töredéke annak. E szempontból az egyes emberekben mint egyénekben hordozott szellemi ható erők, Erények (德 ) fejezhetik ki a 命 mìnget, amelynek művelésével, közvetlen tapasztaláson keresztül, meditációs gyakorlatokkal az egyén képes lehet megismerni és kibontakoztatni magában a 性 xìnget. E benső művelésen keresztül fonódik egymásba a Hegy és a Sors művészete. Együttes művelésük (性命雙修 xìngmìng shuāngxiū) a belső alkímia kulcsfontosságú része – bár irányzatonként más-más hangsúlyt helyeznek egyikre és másikra –, illetve a külsődleges jegyek (arcisme, kézisme stb.) tanulmányozása is hasznos kiegészítő módszer lehet (ld. Vizsgálás művészete).

A születési képlet és a külsődleges jegyek alapos vizsgálata tehát feltárhatja az egyén számára legmegfelelőbb önművelési gyakorlatokat, táplálkozási irányelveket stb. Számos jövendölési módszer épül sorsfejtési alapokra, illetve az egyes lehetőségek előfordulását, egy-egy döntés várható kimenetelét a 卜 művészet alá sorolt gyakorlatokkal is előre lehet jelezni. A Gyógyászattal való szerves összefonódása szinte magától értetődik, a sorsfejtési módszerek lehetőséget nyújtanak egy vizsgált kórállapot természetének, esetlegesen az okának feltérképezésére (pl. születéstől jelen lévő, alkati vagy átmeneti, feltételes, állapotszerű hajlam; idült vagy heveny lefolyású; mely működés érintett a zavarban és miként, mely működés támogatása vagy visszafogása lehet a helyreigazításának kulcsa stb.). Úgy is nevezik a sorsfejtést, mint „akupunktúra tűk nélkül” avagy a gyógyászatot úgy, mint „asztrológia tűkkel”.

Akárcsak a Gyógyításnál, itt is egységes maradt a hagyomány, egyetlen alcsoportot – sorsfejtés (推命 tuīmìng) – szokás megemlíteni, ami a sorsmintázatok, az élet sémaszerű összefüggéseinek azonosítását, kikövetkeztetését, a cselekedetek ezzel összhangban való előmozdítását foglalhatja magába, módszerei térképet adhatnak a jelenségvilágot működtető törvényekhez. Ez inkább a 命 mìngekről szól, s nem a 性 xìngekről, amiket nem igazán lehet kiszámolni vagy szavakkal kifejezni, hiszen Ég Előttiek. Megjegyzendő, hogy e sorsmintázatok a lehetőségeket, esetleges eseményeket, lehetséges kölcsönhatásokat jelzik, s nem a bizonyosságot, szükségszerű kimenetelt mutatják meg. Még jövendöléssel sem jelezhetőek előre 100%-os valószínűségű megnyilvánulások! Legyen bármily szűk vagy tág a keret, a szabad akarat mindig képes alakítani a döntéseken, akár jó, akár rossz irányba…

Legismertebb sorsfejtési módszerek:

  • Csillagtan (星宗 Xīngzōng): valós és képzetes csillagok helyzete, mozgása alapján való következtetések, előrejelzések; mondhatni a csillagászat és a csillagfejtés még egységesként létező szemlélete.
  • Öt Csillag (五星 Wǔxīng) asztrológia: mondhatni az első kínai sorsfejtési rendszer; az öt klasszikus bolygót (Jupiter, Mars, Szaturnusz, Vénusz, Merkúr) mint az öt változási állapot égi vonatkozását vette figyelembe, számos későbbi alkalmazás alapját adta, de ma már nem igazán használatos. A születési évét tekintette az egyént ábrázoló elemnek, mindemellett számos elvont szimbólumot alkalmazott az életesemények alakulásának kiértékelésére.
  • Hét Kormányzó s Négy Maradvány (七政四餘 Qīzhèng Sìyú): az előbbi rendszer továbbfejlesztése, kiegészítve az öt bolygót a Nappal és a Holddal (a yinyang-elv legfőbb megnyilvánulásaival), illetve négy képzetes, „maradvány” minőséggel. Sokat meríthetett az indiai csillagfejtési hagyományból, s nagyban emlékeztet a nyugati asztrológia összefüggéseire is (fényszögek, 12 ház, tényleges égitestek stb.).
  • Sorsszámítás (算命 Suànmìng): egyike a legkorábbi, nem csillagászati megfigyeléseken alapuló sorsfejtési megközelítéseknek. Kidolgozóját csak mint Lélek-völgyi mester (鬼穀子 Guǐgǔzi) emlegetik. A születési képletet az égi-földi időminőség-párokkal, illetve hexagramokkal írta le. A születési év és a kettősóra összefüggéseiből ún. sorscsillagokat (命星 mìngxīng) számít ki, majd ebből értékelhető ki az egyén életpályája talányos versikék értelmezésével.
  • Négypilléres Sorsfejtés (四柱命理學 Sìzhù mìnglǐxué) / Xu Ziping-féle sorsfejtés (徐子推命術 Xúzǐ tuīmìng zhú): az év, hónap, nap, kettősóra időminőségeit 60-as számrendszerben és szoláris naptárrendszerben (24 évszakosztó-pont) használja fel. Ugyan közismertebb „kínai asztrológia” néven, de ez már eltávolodott a korábbi megközelítésektől, egyáltalán nem csillagképeken alapul a működése. A képlet középpontjaként, a kiértékelés kiindulópontjaként eleinte a születés évét tekintették, majd az I. évezredtől kezdve a születés napját. Ahogyan a Sárga Császár Belső Könyvei is tükrözik, ez az időszemlélet és előrejelzési módszer mindig is szerves része volt a gyógyászatnak, noha manapság kevesen járatosak mindkét művészetben egyaránt. Kórisme terén hathatós és elengedhetetlen segítséget nyújthat egy sorsmintázat; meghatározható általa például, hogy egy-egy kórállapot születési hajlam-e vagy egy adott időszak hatására alakult-e ki.
  • Bíbor Parány s Véka sorsfejtés (紫微斗數 Zǐwēidǒushù): ugyan ez már képletesen nevezhető csillagfejtésnek, de itt sem valódi csillagképek vizsgálatáról van szó, hanem az egyéni sorsmintázatokat ábrázoló, összetett matematikai képlet által kapható térkép fejtegetéséről. Középpontjában a Göncölszekér/Véka (斗 Dǒu) mint időjelölő és egy Bíbor Paránynak (紫微 Zǐwēi) nevezett változó áll; ez utóbbi elterjedt fordításban Lila Csillagként ismert inkább. Sajátossága, hogy holdnaptárt és holdházakat (月宿 yuèxiǔ) alkalmaz.
  • Sorsmagyarázat a Kilenc Terem segítségével (九宮命理 Jiǔgōng mìnglǐ): kínai eredetű, de a japánok által töredékeiből helyreállított alkalmazás, így Kilenc Csillag Ki (九星気学 Kyu Sei Ki-Gaku) néven is ismert. Időjelölőként a Göncölszekért, változókként a Luoshu 3x3-as bűvös négyzet elemeit használja. Egyszerűnek látszó, ám annál összetettebb; a módszert nyugaton elterjesztő Michio Kushi, Heluo és mások is hivatkoznak a 9x9-es, illetve 81x81-es, 729x729-es, 6561x6561-es felosztású naptárrá kiterjeszthető alap térképre Kanagi Guruma (神名木車) néven, ami már távolról sem nevezhető korlátoltnak vagy kezdetlegesnek.
öt taoista művészet - vizsgálás

Magyarul a Vizsgálás kifejezéssel foglalhatnánk össze mindazt, amit a 相術 Xiàngshù gyűjtőfogalom alá sorolnak. A 相 xiàng írásjegyének gyöke a szem 目, ami valamire összpontosító tekintetet ábrázol, kifejezve a külső megjelenésre irányuló megfigyelést, vizsgálatot, a megfigyelő s a megfigyelés tárgya közötti kölcsönös viszonyt. Rendkívül szerteágazó, az öt művészet közül ennek van a legtöbb alcsoportja és többet meg sem említenek külön, hanem valamelyik alcsoport részeként vagy másaként tekintenek rájuk. Ennek oka az, hogy a régi korok szellemi művelőinél a valóság lényegi megismerésére irányuló szemlélődő hozzáállás volt az uralkodó, a jelen korra jellemző mennyiségi megismerésre irányuló hozzáállással szemben. A külső formákban a benső lényeg, az egyes részekben a teljes egész kifejeződéseit látták, így az érzékszervekkel érzékelhető jellegzetességekből igyekeztek következtetni a dolgok megfoghatatlan természetének tulajdonságaira. Ennélfogva ez a módszercsoport szoros kapcsolatban áll a Gyógyászat és a Sors művészeteivel, részben pedig a Jövendöléshez is kapcsolódik.

  • 相地 Xiàngdì: az i.e. XI. és i.e. III. század között így nevezték mindazt, ami a környezet – tágabb értelemben az egész földkerekség – megnyilvánulásainak azonosítására, érzékelhető és rejtett összefüggéseinek felismerésére irányult. Tágabb értelmezésben ez tehát „a Világ vizsgálata”; szűkebb értelmezésben: „a vidék feltérképezése”; de nevezik még 堪輿 Kānyú, illetve 風水 Fēngshuǐ kifejezésekkel is, amelyek szó szerinti fordítása a módszer beható ismerete nélkül esetlennek tűnhet, így eredetiben hagyom őket. A táj különböző alakzatokban megnyilvánuló részei szerves egészet alkotnak, a qi átjárja az egész Földet. Ha az ember megbecsüli a természet kincseit, az adott hely kínálta lehetőségekkel összhangban él, akkor megóvhatja magát a bajoktól, gazdag és sikeres lehet. Alapvetően öt egymásra épülő megfigyelési-elemzési tevékenységet foglalt magába a megfelelő helyszín kiválasztása céljából:
    1. a tájat, a környék terepviszonyait kialakító láthatatlan erővonalak és az éltető qi áramlásai (脈 mài, erezetek) hagyta nyomok felfedezését, vizsgálatát és lehetőségeinek kiaknázását.
    2. az előzőnél megismert jegyek alapján egy olyan hely (穴 xué, vacok) kitűzése, ahol az éltető qi a leginkább képes összegyűlni, ezáltal lehetőségekkel telivé válik a hely; a qi mintázatából az is megállapítható, hogy milyen célra alkalmas és mire nem – általában letelepedés vagy temetkezés körül forgott mindez.
    3. a már kialakított vacok nyújtotta életfeltételeket közvetlenül befolyásoló tényezők – elsősorban a talajminőség – megismerését és kezelését.
    4. az életben maradáshoz elengedhetetlen vízellátottság, vízminőség, illetve a vízáramlások qi-mintázatának elemzését.
    5. az építmények (sírhelyek, lakóhelyek) tájolását, amit a helyi időjárási viszonyok és a mágneses erővonalak alapján határoztak meg, kihasználva a változó idő kínálta természetes hőszabályozási lehetőségeket (pl. olyan házak, amelyek télen fűtenek, nyáron hűsítenek), illetve a megfoghatatlan qi-hatásokkal összhangban maradva.
  • Sírhelyek vizsgálata (墓相 Mùxiàng) és Otthonok vizsgálata (家相 Jiāxiàng): az előző módszer kettéágazódása az élők és holtak lakhelyének feltérképezésére. Nevezik még Yin-ház Fengshuinak (陰宅風水 Yīnzhái fēngshuǐ) ill. Yang-ház Fengshuinak (陽宅風水 Yángzhái fēngshui). Az előbbi azt a célt szolgálja, hogy az ember halála után is kedvező hatással lehessen utódai, rokonai életére a földi maradványaiban összegyűlt qi és a temetkezési környezet qijének kölcsönhatásain keresztül. Az utóbbi pedig azon lehetőségek kiértékelését foglalta magában, amelyek az életünket meghatározó négy fal között érvényesülnek, beleértve a természetes, éltető qi-mintázatokkal való összhang kialakítását és az attól való eltérések helyreigazítását. Számos módszer és irányzat fejlődött ki az idők során Feng Shui néven, de csak néhányuk őrzi az eredeti egységes, teljes körű szemléletet:
    • 玄空飛星 Idő-Tér Repülő Csillag és 玄空大卦 Idő-Tér Hexagramok: e két módszer a „lényeg és alkalmazás” (體用 tǐ-yòng) elve mentén kapcsolódik össze, egymást kiegészítő módon. Térbeli és időbeli változási mintázatok alapján vizsgálják a lehetőségeket a Luoshu-négyzet minőségei, a 24 fekvési irány, 64 hexagram és egyéb összefüggések tükrében.
    • 水法 Víz-módszerek: a domborzati viszonyok, hegyek s vizek tanulmányozására összpontosító, de térbeli s időbeli tényezőket egyaránt figyelembe vevő módszerek. Tulajdonképpen egy gyűjtőcsoportként tekinthetünk erre, ami számos irányzat bevált gyakorlatait összesíti.
  • taoista arcismeEmberek vizsgálata (人相 Rénxiàng): a hagyományos kínai/keleti szemlélet az embert a nagy teljesség kis másaként tekinti (mikrokozmosz a makrokozmoszban), így a világegyetem jelenségei tükröződnek az emberi testen, megjelenésen. Ugyanez fordítva is igaz: a testi jellegzetességekből következtetni lehet az illető személyiségére, viselkedéshajlamaira, elmeállapotára, egészségügyi állapotára és hajlamaira, sőt akár sorsmintázataira, „szerencséjére” is. A különféle metafizikai térképek (pl. Luoshu ábra, 12 állatjegy köre) rávetíthetőek az emberi arcra, tenyérre vagy akár a test egészére, illetve meridiánok, akupunktúrás pontok mentén is kirajzolódhatnak külsődleges minták. Az arc, a tenyér/talp, a fül, a nyelv és a nemiszervek külső megjelenése mind tükrözhetik a test egészét, illetve a belső szervek működési állapotát. Természetes megfigyelési tapasztalatok alapján igen régóta létezik hasonló nyugaton is (fiziognómia), ám a keleti módszerek nem csupán a személyiségvonásokra következtetnek, hanem a tehetségekre, képességekre, adott életkorban várható szerencsére, sorsra is. Legfőbb módszerei:
    • Arcisme (面相 miànxiàng): az arc alakja, arányok, az egyes tájain felfedezhető megkülönböztető jegyek (színelváltozások, a bőr szárazsága/zsírossága, redők, anyajegyek, foltok, sebek, szőrzet stb.) az öt fő területre – szem, szemöldök, fül, orr, száj – összpontosítva. Az arcforma és jellemzőinek vizsgálata alapvetően a yin-yang elvre és az öt változó állapot rendszerére épül. Tágabb értelemben magában foglalja az általánosabb embertani szempontok, testfelépítés, testbeszéd, mozgás, hang megfigyelését is (觀人 guānrén). Forrásául szolgáló ősi alapművekben szellemi vizsgálatként, avagy lélekismeként (神相 shénxiàng) emlegették, utalva a test és a szellem, a Shénnek otthont adó Szív és az arc kapcsolatára: 神相全篇 Shénxiàng quánpiān; 神相鐵關刀 Shénxiàng Tiě Guān Dāo.
    • Kézisme (手相 shǒuxiàng): az archoz hasonlóan a tenyér is a teljesség képének kicsiny másaként szolgálhat, így színe, vonalai, foltjai, keménysége, szárazsága, az erek futása, a körmök állapota, az ujjlenyomatok mintázata, formák, arányok megmutathatják a fentebb említett jellemzőket. Nem keverendő össze a tenyérjóslás népi gyakorlatával vagy azzal az eljárással, amikor összetett metafizikai számításokat a tenyérre vetítve végeznek. Gyógyászati alkalmazása a 手診 shǒuzhěn (kórisme a tenyér alapján).
    • Csontisme (骨相 gǔxiàng): a csontok kitapogatásával következtetni az illető jellegzetességeire.
    • A belső működés külső jegyeinek vizsgálása (藏象 zàngxiàng): ez tulajdonképpen az öt változási állapot rendszerére-alapelvére épül, a hagyományos kínai gyógyászat része és szoros kapcsolatban áll a többi vizsgálási módszerrel is. wuxing-szervekLényege, hogy a belső szervek egymással kölcsönhatásban állnak, és mindegyikük yin-yang párban létezik. Az egyes szervek felépítésükben és működésükben hasonlatosak valamely testszövettel, kifejeződnek valamilyen külső jegyben, színben, hangban, ízben, szagban stb. (pl. a Szív-Vékonybél a vér és vérerekhez hasonlatos, az arcban fejeződik ki, a nyelvbe nyílik, színe a vörös, íze a keserű, szaga az égett, hangja a zhi stb.); mindegyik tömör szervben lakozik egy-egy szervlélek, amely többek között a tudati működést szemlélteti (pl. a Szívben a 神 Shén, avagy a Szellem); összefügg egy bolygóval, évszakkal, külső környezeti tényezővel (pl. a Szív a nyári hőséggel, a Mars bolygóval) és számos egyéb dologgal. Ez a fogalomtársításról, illetve egy-egy közös lényeg miriádnyi kifejeződéséről szóló egyetemes rendszer az alapja a belső alkímiai gyakorlatoknak, a sorsfejtési képletek, s a jövendölési üzenetek értelmezésének is.
    • Kórisme a nyelv és a pulzus alapján (舌脉诊 shémàizhěn): az orvosi vizsgálatok szerves része szemügyre venni a nyelv színét, alakját, felületét, rugalmasságát, szárazságát; a lehelet szagát, a légzés és a beszédhang minőségét; valamint a szívverés ütemét, erősségét. Ez nyilvánvalóan inkább kötődik a Gyógyászat művészetéhez, de egyes szakavatottak általánosabb emberi jellemvonásokra, viselkedéshajlamokra, érzelmi állapotra is következtethetnek belőle.
  • Nevek vizsgálata (名相 Míngxiàng): ez leginkább a családnevek (姓名 xìngmíng), keresztnevek (命名 mìngmíng) és egyéb adott nevek megismerését jelenti. A régiek szemlélete szerint a hangok és a formák egymást tükrözik, a hasonló hangzású dolgok külsődleges megjelenésben is közös jellemzőkkel bírnak, így a névadás éppúgy meghatározó az ember életére (sorsára, szerencséjére) nézve, mint a születési időpont. Tudni a dolgok nevét számos ősi népnél központi szerepet képviselt, voltak nevek, melyeket védelmező céllal, másokat valamely jellemvonást tükrözendően vagy előrevetített sorsszerep beteljesítése végett adtak születéskor, amit később valamilyen hivatás, vállalt szerep, elért megvalósítás, megszerzett cím/rang alapján még megtoldhattak.
  • Pecsétek vizsgálata (印相 Yìnxiàng): a régiek hite szerint a nevekhez hasonlóan az aláíráshoz vagy meghatalmazáshoz használatos írásjegyek, pecsétek ugyancsak hordoznak szerencsés vagy balszerencsés tulajdonságokat, így kialakításukra (az egyes vonások és jelek elrendezésére; a pecsét helyére; a pecsétnyomó és a pecsétfesték anyagára) gondosan ügyeltek. Bizonyos védőpecséteket (章 zhāng) a talizmán-varázslásban használtak, másokat igazolásként, hivatali engedélyeknél (官印 guānyìn) vagy valamilyen világi vagy szellemi parancs érvényesítéséhez. „Az uralkodóhoz hasonlóan a taoista is pecsétjével helyezi érvénybe parancsát, amit a szellemeknek feltétlenül be kell tartani.” (Prutkay) Nem összekeverendő a kínai írástörténet egy szakaszára jellemző pecsétírással (篆書 zhuànshū).
öt taoista művészet - jövendölés

A Jövendölés (卜 ) az öt taoista művészet egyik központi eleme, amely sok tekintetben hasonló a Sors művészetéhez. Azonban a teljes világegyetemmel való kapcsolatra épül, így nem csupán az Égi mintázatokból (csillagok, időminőségek), hanem a Földi és Emberi mintázatok alapján is vizsgálja az üdvöt s bajt; következtetéseit ítéleteknek (斷 duàn) nevezi. Tulajdonképpen a cselekedet vagy esemény, a hely és az idő összefonódásait lehet előrejelezni vele: azt, hogy mi mikor és hol várható a jóslás idejének (占時 zhānshí) tükrében. Ez az időtényező azért lényeges, mert onnantól kezdve, hogy a jós megkapta az üzenetet, a cselekedetei kihatással vannak a jövőre, így a jelzett eseményre is. A sorsfejtés ezzel szemben nem üzen adott jövőképről, hanem lehetőségek térképét tárja elénk, ami segítségünkre lehet az Úton. Olykor az üzenetből nem egyértelműen olvasható ki, mit lehet tenni vagy változtatni, csak előrejelez bizonyos eseményeket; ennélfogva a sorsfejtés hatékony kiegészítője lehet a jövendölésnek az eseményig vezető Úton vagy az esemény elkerülésére tett törekvésekben.

A kínai elnevezése a jövendölési szertartás során kifőzött vagy kiégetett teknőspáncél vagy csont repedéseit ábrázolhatja: a látszólag véletlenszerűen képződő hasadások alapján igyekeztek megítélni a világegyetem jelzéseit. Hagyományos eszköze lehet a teknőspáncél (龜卦 guīguà), rizs (米卦 mǐguà), cickafarkkóró (蓍卦 shīguà), pénzérme (金錢卦  jīnqiánguà). Később a 卜 kiegészült a száj írásjegyével (口), így született meg a világegyetemben felismert ill. láthatóvá tett mintázatok (卜) kérdés-felelet jellegű értelmezésének, szavakba öntésének, magyarázásának fogalma, a zhān. Ugyan jövendőmondásnak is fordíthatnánk, bár annak egy mély értelmezésében, nem csupán „mondás”.

E két írásjegyet általában együtt használják a kérdő jóslás (占卜 Zhānbǔ) alcsoport kifejezésére, ami magában foglalja a világegyetemben zajló változások (易 ), valószínűsíthető lehetőségek (可能 kěnéng) és megnyilvánult jelenségek (物 ) bölcs megítélését az Ég-Föld-Ember hármas elve (天地人三才 Tiān Dì Rén Sān Cái), valamint a  Tér és Idő kölcsönös összefüggései (空間、時間 kōngjiān, shíjiān) tükrében.

Legismertebb összefoglaló mű ehhez a Változások Könyve (易經 Yìjīng), amely elnevezést alapvetően a ma is ismert, konfuciánus tudósok által összeállított formájára használnak. Eredeti neve a 周易 Zhōuyì (Zhou-kori változások / Korszakok változásai), ami a szöveg Zhou-korból eredeztetett mivoltára vagy a ciklikusan visszatérő jelenségek, események, történések vizsgálatára utalhat. A hagyomány szerint 文王 Wen-király és fia dolgozták ki ezt a rendszert. Újabb kutatások feltártak más műveket, illetve megközelítéseket ehhez kapcsolódóan. Mind a legalapvetőbb megkülönböztető elvre (ti. yin-yang kettős rendszerére) épülő három- és hatvonalas ősjelekkel (掛 guà, azaz trigramokkal és hexagramokkal) dolgoznak, bár más értelmezésekkel/megítélésekkel és hexagramsorrenddel. Úgy tartják, hogy a 周易 Zhōuyìben három megközelítés ötvöződik, amelyek kifejezhetik a változások hármas elvét (三易 Sānyì) is – valaha ezek egységes, teljes valóságképet tükrözhettek:

  • 乾坤⌊易⌉ Qiánkūn(yì) (Ég és Föld [változásai]): úgy tartják, hogy a Zhōuyì leginkább erre a rendszerre épül, amelynek kezdő hexagramjai sorban az ䷀ Qián Ég/Teremtő és a ䷁ Kūn Föld/Befogadó. A változások hármas törvényében ez kapcsolható a „változás változósága” (變易 biànyì) elvhez, amely szerint a világegyetemben minden folyamatosan változik, fejlődik, átalakul. Számos kutatás folyik ezen elrendezés okainak megfejtésére, alkalmazására, ugyanakkor más sorrendekben rejlő lehetőségek felderítésére. A legismertebbek ezek közül:
    • Wen-király féle jóslás (文王八卦 Wénwáng bāguà): a Yijing legelterjedtebb, teljes körű módszert képező alkalmazása; a helyzetre illő hexagramot vonalról vonalra építi fel időminőségek, az öt változási állapot, a hat rokonsági viszony és egyéb alapelvek szerint, majd ebből ítéli meg a lehetőségeket.
    • Szilvavirág jövendölés (梅花易數 Méihuā Yìshǔ): a helyzetre illő hexagramot az időminőségekhez vagy egyes jelenségekhez kapcsolódó trigramokból építi fel, majd ebből ítéli meg a lehetőségeket.
    • A Folyó-ábrák mintázatai és számai (河洛理數 Hé Luò Lǐshǔ): A Hetu és Luoshu ábrákon, a kapcsolódó számokon és mintázatokon alapuló előrejelzési módszer, amely a nyolc ősjelet, az öt változási állapotot és a 60-as ciklus pilléreit veszi figyelembe az időminőségek hexagramokként való megjelenítéséhez. A módszert taglaló X. századi kínai alapmű hiteles fordítását – egyelőre csak holland nyelvre – Harmen Mesker végezte el 2012-ben, pontosítva és helyesbítve W. A. Sherrill és W. K. Chu korábbi, széles körben elterjedt, de téves következtetéseket tartalmazó munkáját.
    • Mǎ-király sírja (馬王堆 Mǎwángduī): 1973-ban, a 南楚 Déli Chu birodalom uralkodójának végső nyughelyében talált írásemlék-töredékekből összeállított hexagramsorrend és -értelmezés.
    • A töltekezés s fogyás 12 ősjele / Uralkodó ősjelek (十二消息卦 Shí’èr Xiāo Xī Guà / 辟卦 Bìguà): tulajdonképpen a 64 ősjelből kiválasztottak tizenkettőt, amelyek a folyamatosan alakuló yang ill. yin vonalak segítségével szemléltethetik az egyetemes  fejlődés 12 szakaszát uraló erőket, 12 részre osztva az időkört (v.ö. 12 hónap, 12 kettősóra stb.).
    • Yi-gömb: a hexagramok természetesen adódó térbeli elrendezése, amelyet Drasny József, nyugalmazott kibernetikai mérnök dolgozott ki és jelentetett meg 2005-ös könyvében. Tulajdonképpen ez a Wen-király féle megközelítés három dimenzióban.
  • a változások ciklikusan visszatérő és egymásra halmozódó mintázata歸藏⌊易⌉ Guīcáng(yì) ([Változások] visszatérés[e] és halmozódás[a]): az 1993-ban feltárt leletekig elveszettnek tartották ezt a Yijing-megközelítést, amelynek kezdő hexagramja a ䷁ Föld/Befogadó, ahova minden létező visszatér. Hexagram-elnevezéseiben hol a 周易 Zhōuyì, hol a 馬王堆 Mǎwángduī leleteivel mutat hasonlóságot, hol egészen új fogalmakat vezet be a jelekhez. A változások hármas törvényében ezt kapcsolhatnánk a „változás változatlansága” (不易 bùyì) elvhez, amely szerint minden változás valamilyen állandó viszonyítási ponthoz, középponthoz viszonyítottan értelmezhető, továbbá a változások vissza-visszatérő, illetve egymásra halmozódó (egymásba ágyazódó ciklikus) mintázatot követnek.
  • 連山⌊易⌉ Liánshān(yì) (Egymást követő hegyek [változásai]): e műről igen keveset tudni. Neve ésszerűen a kezdő hexagramját – ䷳ Hegy/Nyugalom – és az összejövés-szétválás őselvét (連逋 liánbū) tükrözheti. A változások hármas törvényében ezt kapcsolhatnánk a „változás egyszerűsége” (簡易 jiǎnyì) elvhez, amely szerint a világegyetem (Dao) ugyan sokféle összetett mintázatban nyilvánulhat meg, működése bölcs egyszerűségen alapul.

A közismert Yijing mellett a jövendölési módszerek másik fő alcsoportját a Három Képlettábla (三式 Sānshì) képviseli, ami szintén a Ég-Ember-Föld hármas elvét tükrözi; bár önállóan is használhatóak a vonatkozó réteg lehetőségeinek előrejelzésére, együtt egy valóban átfogó, teljes körű rendszert alkothatnak. Mindegyikük nevében szerepel egy-egy Égi Szár: 乙 Yi (2.), 壬 Ren (9.) és a 甲 Jia (1.), ami valamilyen módon utal az alkalmazás jellegére, hatáskörére.

  • 太乙神數 Tàiyǐ shénshǔ (Szellemi számítások a Legfőbb Yivel): az Égi réteg jelenségeinek jövendölése – nagy kiterjedésű hatások (időjárás, természeti csapások, háborúk, birodalmak, nemzetek és népek sorsa, történelmi jelentőségű események stb.) előrejelzéseihez, csillagászati események (üstökösök, szupernovák, nap- és holdfogyatkozások stb.) jelentéseinek értelmezéseihez. Szellemeknek vagy isteneknek (神 shén) nevezett finom, égi minőségek megnyilvánulásai és kölcsönhatásai vizsgálhatóak összetett képletek, 16 hatóterület, 72 yang és 72 yin periódus tükrében. 太乙 Tàiyǐ vagy 太一 Tàiyī (Legfőbb Egység) a valóságot működtető Dao, illetve a világegyetemben központi szerepet betöltő Sarkcsillag elnevezése.
  • 六壬神課 Liùrén shénkè (Szellemi vizsgálat a Hat Rennel): az Emberi réteg jelenségeinek jövendölése – hétköznapi helyzetek értelmezése és előrejelzése, az élet Éggel s Földdel összhangban végzett feladatainak megállapításához. A rögzített Föld-tábla, a mozgó Ég-tábla és e kettő kölcsönhatásával előálló Szellem-tábla összefüggéseiből olvassa ki a világegyetem adott időpontra és hely(zet)re adott üzenetét.
  • 奇門遁甲 Qíméndùnjiǎ (Különös kapuk és Rejtett Jia): a Földi réteg jelenségeinek jövendölése – a vizsgált helyzeteket hadszíntérként tekinti át, stratégiai és taktikai tanácsokkal szolgálva a lehetséges kimenetelekről. A hadászati használatával összhangban áll a 甲 Jia „páncél, pajzs” jelentésköre is.

Írta: Hornyánszky Simon, feng shui és sorsvezetési tanácsadó (Destiny Consultant)

bővebb szakmai életrajzsorsfejtés, fengshui tanácsadásírások


Források és ajánlott irodalom:

  • Drasny József: A Ji King elfeledett világképe – A Ji-gömb, 2005
  • Michio Kushi: Az arcod nem hazudik, 1992
  • Prutkay Csaba: Taoista tanulmányok, 2013
  • Edward L. Shaughnessy: Unearthing the Changes: Recently Discovered Manuscripts of the Yi Jing (I Ching) and Related Texts, 2014
  • Ho Peng Yoke: Chinese Mathematical Astrology, 2003
  • Jean Haner: The Wisdom of Your Face, 2008
  • Joey Yap: Mian Xiang – Discover Face Reading, 2005
  • Joey Yap: Book of Moles, 2015
  • Joseph Needham: Science and civilisation in China, vol. III. – Mathematics and the Sciences of the Heavens and Earth, 1959
  • József Drasny: The Yi-globe: The Image of the Cosmos in the Yijing, 2012
  • Elizabeth Moran, Joseph Yu, Val Biktashev: The Complete Idiot’s Guide to Feng Shui, Third Edition, 2005
  • Elizabeth Moran, Joseph Yu: The Complete Idiot’s Guide to I Ching, 2001
  • Michio Kushi: Forgotten Worlds, 1992
  • Michio Kushi: Nine Stars Ki, 1991
  • Michio Kushi: Your Body Never Lies – The Complete Book Of Oriental Diagnosis, 2006

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Share This